„Ökölbe szoruló kézzel” írt, zord vezércikkben számolt le az Egyesült Államokkal – annak morális autoritásával, a „naiv lelkek” utóbbival kapcsolatban táplált állítólagos illúzióival – a budapesti Magyar Nemzet. Nulla erkölcsi alap a címe a vádiratnak is beillő, múlt pénteki pamfletnek (mno.hu/vezercikk/nulla-erkolcsi-alap-1161415), amelyhez hasonló Amerika-ellenes kirohanást legalább negyven éve nem láttunk magát komolynak tekintő magyar napilaptól.
Barack Obama nyilván nem a pesti agitprop akció nyomán vállalkozott egyik legfontosabb külpolitikai beszédének megtartásához – ám mégis van értelme összevetni az olyannyira ellentétes két hangvételt. Mivel félő, hogy a magyar olvasó többet hall Amerikáról az említett cikkből, mint amennyit az elnöki beszédből tálalnak neki, érdemes az amúgy nyilván jelentéktelen előbbivel kezdeni.
A Magyar Nemzet szerzője (aki már első mondatában ordító nyelvi hibát vét a jelentésmódosító vessző elhagyásával: „A sokadik hazánk elleni támadás…”) kitűnő alkalomnak nevezi a – „mellesleg éppen liberális demokrata”, tehát a magyar jobboldalon szitkok szitkának számító jelzővel illetett – Obama-kormányzat „újabb demokratikus botrányait” a fenti leszámoláshoz. A botrányhajhász amerikai sajtó majmolásán túl félremagyaráz néhány alapvető fogalmat – de az állítólagos botrányok értelmezésével a Magyar Szó a múlt hétvégén foglalkozott Lázas botránycsiholás címmel, így arra nem térünk vissza.
Zord Gábor László vezércikkének a célja bebizonyítani, hogy az Egyesült Államoknak „nulla erkölcsi alapja” van „demokratikus kritikák megfogalmazására Magyarországgal szemben”. Személyes élményhez folyamodva az USA egyik legtekintélyesebb diplomatáját, Thomas Melia államtitkárt figurázza ki („ütötte el kérdésemet némi körítéssel megtoldva az interjúalany, miközben szemüvege mögött tekintete valóban azt a tanult értetlenséget tükrözte, mely oly jellemző az amerikai diplomatákra”), aki emberi jogi aktivistaként, kutatóként és egyetemi tanárként is 25 éve a demokrácia meg a szabadságjogok kérdéseivel foglalkozik. Az önidézett interjú eredetijét olvasva egyértelművé válik Zord csúsztatása: az „elütött kérdésre” Melia a leghosszabb és legkonkrétabb választ adta.
A Magyar Nemzet vezércikke szerint „ha ténylegesen működne a nemzetközi jogrend, és annak érvényt lehetne szerezni, amerikai kormányzati tisztségviselők, katonák tömegét vonnák eljárás alá Hágában, akik aztán a holland fővárosnak azt a marasztaló vendégszeretetét élvezhetnék, melyet a globális nagyságrend szerint pitiáner háborús bűnösökre oly nagy vehemenciával rákényszerítenek a Balkántól Afrikáig.” Nos, volt jugoszláviai magyarként kikérjük magunknak, hogy Karadžićot, Mladićot, Šešeljt vagy Miloševićet lepitiánerezze: húszmillió ember életét keserítették meg az elmúlt 65 év egyetlen európai háborújának kirobbantásával, milliókat tettek nyomorulttá, százezreket gyilkoltattak le.
De a Magyar Nemzet zord gondolkodása egyszersmind gyakorlatias is, amikor cinikusan felszólítja híveit: „Mikor nagy méltatlankodásunk közepette a kezünk ökölbe szorul, gondoljunk arra is, hogy az Egyesült Államok a világ legerősebb hatalma, legfontosabb szövetségesünk és kiemelkedő befektetőnk […] Szemléljük őket pragmatikusan, úgy, ahogy megérdemlik […] És közben fejünkben, jegyzeteinkben bővítsük csak újabb és újabb bűneikkel lajstromukat. Egy pillanatra se kelljen haboznunk, ha igaztalanul vádolnak minket, mindig legyen ellenérv, ugrásra kész ellentámadás a nyelvünk hegyén. Nyugi, van bőven mire büszkének lennünk, és bőven ami miatt jobb, ha ők meghúzzák magukat.”
Isten óvja Amerikát! – mondhatnánk ezek után némi félelemmel a hangunkban. De Obama szerencsére nem húzta meg magát, sőt bátran kiállt ország-világ elé a legkényesebb amerikai téma boncolgatása végett. Zord ugyan elfelejtheti, de Obama nem, hogy szeptember 11-én New York és Washington egy-egy szimbolikus pontja vált 3000 ember sírjává, nem pedig Budapesté. Hogy a fundamentalisták nem magyarok, hanem amerikaiak ellen esküsznek fel. Zord elfelejtheti, hogy Magyarországon és másutt azért lehet eltörölni a hadkötelezettséget, mert az országot befogadták a nyugati védelmi ernyő alá – Obamának viszont Magyarország és az egész NATO védelmére is erőket kell biztosítania. Amikor bűnöket ró fel Obamának, Zord elfelejtheti, hogy annak idején egy újra mintának állított magyar rezsim is együttműködött világgyilkos diktátorokkal, sőt magyar hadak is gyilkoltak le százezer ártatlan embert a második világháborúban – egy céltalanul megtámadott ország távoli vidékein. Zord elfelejtheti, hogy az általa kifogásolt amerikai politikába nem a „liberális” kormány süllyedt bele – de Obama nem felejtheti el, hogy annak lezárása az ő erkölcsi feladata.
Ennek tudatában – és nem a Magyar Nemzet kirohanása miatt – szorgalmaz bölcsebb, higgadtabb gondolkodást az amerikai elnök, aki Madisont idézve figyelmeztet: „Egyetlen ország sem őrizheti meg szabadságát örökös háború körülményei között.” Nyolc év arrogánsan agresszív jobboldali politikáját – és felelőtlen adócsökkentéseit – nem lehet egy csapásra felszámolni, az újabbnál újabb támadások lehetőségét figyelmen kívül hagyni. Obama hajlandó és képes is az országgal együtt gondolkodva megfogalmazni a célokat úgy, hogy maga sem láthatja előre, mit lesz képes megvalósítani belőlük. Az elnök tisztában van az eddig elkövetett harci cselekmények súlyosságával, és korlátozni kívánja saját meg utódainak hatalmát a mégoly „hatékony” gyilkos módszerek alkalmazásában.
Obama erkölcsi nagysága egy kellemetlen epizód kezelésében is megmutatkozott: beszédét többször, sőt folyamatosan megszakította egy háborúellenes aktivista, aki Guantánamo azonnali bezárására és a háborús áldozatok kárpótlására szólította fel. Az elnök 3 percen át hagyta bekiabálni, sőt intett, hogy ne vezessék ki azonnal. Elgondolkodott a kemény követeléseken, majd többször is visszatért rájuk: „Nem rovom fel a hölgynek, amit tett… Oda kell figyelni a szavaira. Ezek súlyos kérdések, és aki azt sugallja, hogy át kell siklani felettük, az téved.” Nyilvánvalóan nem az a nagy államférfi, aki a tévedhetetlenség látszatát kelti, hanem az, aki őszintén és elvszerűen újra képes gondolni a politikát.
A Magyar Nemzet méltatlankodva moralizáló, Amerikát és Obamát kioktató pamfletistája nyilvánvalóan nem ismerhette előre Obama beszédét – noha nem vettük volna rossz néven, ha legalább a ferdítésektől visszafogja magát. De jó lenne, ha legalább most eltűnődne: kinek is van bőven erkölcsi alapja arra, hogy meghúzza magát.
