Drámai helyzet alakult ki Olaszországban az új koronavírus-járvány miatt. Az egészségügyi rendszer már alig bírja az egyre nagyobb megterhelést. A gondokat tetézi, hogy a helyi orvosok és ápolók közül már majdnem háromezren fertőződtek meg, a betegek ellátása, kezelése ezért egyre nagyobb gondot okoz.
A példátlan válságot okozó ragály elleni harcban több kormány is Olaszország segítségére sietett. Európából, Ázsiából, sőt még Latin-Amerikából is érkeznek szakértők, egészségügyi felszerelések, fertőtlenítő eszközök, járművek és orvosi műszerek.
Figyelemre méltó, hogy az akcióba bekapcsolódott Kuba is; a minap 52 orvost és ápolót küldött. A csoport tagjai elsősorban az észak-olaszországi Lombardiában, a fertőzés gócpontjában vesznek részt a betegek kezelésében.
Az új típusú koronavírus (Sars-Cov-2) gerjesztette járvány globális elterjedése óta már több országba is érkeztek segíteni kubai orvosok, ami talán furán hangzik, de valójában régi gyakorlatról van szó. A szigetország ugyanis több mint fél évszázada vesz részt olyan humanitárius akciókban, amelyek célja emberek gyógyítása katasztrófa sújtotta területeken. Korábban elsősorban a szegény államokat segítette. Olykor a térségben, olykor távolabb, így Nyugat-Afrikában, ahol orvoskülönítménye az ebola ellen küzdött.
Ezúttal a fejlett Olaszországnak segít, ahol a járvány a leghevesebben tombol a világon. Keserves és veszélyes munka vár a csapat tagjaira, amit tudtak már az induláskor is. A 68 éves Leonardo Fernández doktor meg is jegyezte: mindannyian félnek, ámde forradalmi kötelességet teljesítenek, s ez felülírja az ijedelmet. Egyik szaktársa, a 64 éves Graciliano Díaz (a múlt hétvégi indulás előtt Havannában) ehhez annyit fűzött hozzá, hogy a szolidaritás elvén alapuló tiszteletreméltó feladatot készülnek teljesíteni.
Havanna nem csak katasztrófa sújtotta területekre szokott egészségügyi dolgozókat küldeni, hanem a békésebb és nyugodtabb körülmények között élő országokba is. „Orvosexportja” ráadásul több évtizedes gyakorlaton alapszik, és főleg azokra a területekre irányul, ahol hiányoznak a jól képzett szakemberek.
Kubai orvosok és ápolók tízezrei dolgoznak jelenleg is a világ minden táján, részben azért, hogy segítsenek a bajba jutottaknak, főként pedig azért, mert a vendéglátó ország egészségügyi hálózata igényt tart a munkájukra. Mindez Havanna „gyógydiplomáciájának” a részét képezi. Ennek pedig az a lényege, hogy az államvezetés folyamatosan küld orvosokat és ápolókat külföldre. Szükség esetén humanitárius megfontolásból, máskor meg pénzért vagy egyéb ellenszolgáltatásért. A kiválasztott egészségügyiek az utóbbi 56 évben csaknem 164 országban vettek részt különböző missziókban.
A kubai kormány már jó ideje 5-6 milliárd eurót zsebel be évente az egészségügyiek „exportjából”, miközben az idegenben dolgozó orvosainak fizetése igen szerény, sőt töredéke a helyi kollégáik jövedelmének. A szigetországi kereseteknél azonban lényegesen magasabb. A külszolgálatból hazatérőket rendszerint tisztességes pénzjutalommal fogadják, amiből akár autó vagy lakás is vásárolható. Ez pedig óriási dolog Kubában, ahol mindkettőért rettentően sokáig kell dolgozni, ráadásul lakásból óriási a hiány.
Külföldre küldeni mindig sok orvost lehet, hiszen a szakiskolák és a magas színvonalú képzést nyújtó egyetemek ontják az egészségügyi szakembereket, akiknek száma – a 11 millió lakosú országban – meghaladja a 400 ezret. Ennek köszönhetően Kuba régóta azok közé az államok közé tartozik, amelyek lakosságarányosan a legtöbb doktorral dicsekedhetnek. Ezer polgárára nyolc orvos jut, még akkor is, ha nem számítjuk bele a „kint” dolgozókat. Ez az arány a legjobbak közé tartozik a világon.
A XX. század második felében, Kuba olyan egészségügyi ellátási rendszert épített ki, amelyet sok (fejlődő) ország is megirigyelhetne. A hidegháború befejezése utáni évtizedekben az eredmények azonban kissé elhalványultak. Sok helyi kórház megrokkant, s egy ideje nehezen jutni gyógyszerekhez is. A kormány szerint a problémákat az amerikai szankciók okozzák. Mások ellenben azt állítják, hogy a nehézségekért részben az állami irányítású, s ezért gyenge hatékonyságú gazdaság is felelős.
Az „orvosexport” mindenesetre továbbra is a legjobb devizaforrások egyike Havanna számára. Persze a külföldi turisták is sokat hoznak az állam konyhájára, meg az ország fő exportcikkének számító nikkel, dohány, rum, szén és cukor is.
A bevételek pedig egyre jobban kellenek, mivel Donald Trump elnökségével az USA igyekszik megakadályozni, hogy Kuba újabb és nagyobb pénzügyi forrásokhoz jusson. Az évtizedek óta fenntartott amerikai kereskedelmi, gazdasági és pénzügyi blokád részeként csak a Trump-kormányzat több mint 240 intézkedést vezetett be a szigetország ellen.
Miguel Díaz-Canel kubai államfő elismeri ugyan, hogy a legújabb amerikai büntetések gondokat okoztak a gazdaságnak, ám ara is felhívta a figyelmet, hogy hazája nem roppant össze sem az óriási külső nyomás, sem a „rettenetes pénzügyi üldöztetés súlya alatt”.
Kuba abban bízik, hogy ezek után a koronavírussal is megbirkózik, merthogy az általa okozott betegség ott is megjelent. A kór elleni küzdelembe máris több ezer doktor és orvostanhallgató kapcsolódott be.
