George Floyd halála óta nincs nyugalom az Egyesült Államokban. A világ más országaiban is egymást követik a rasszizmus és a rendőri túlkapások elleni tüntetések. Az feketebőrű Floyd ugyanis azért halt meg, mert egy fehér rendőr május 25-én Minneapolisban a nyakára térdelt, s ezzel lényegében megfojtotta.
A néhol erőszakos utcai megmozdulások több helyen különös fordulatot vettek: a tiltakozók követelésére a hatóságok több köztéri szobrot eltávolítottak eredeti helyéről. Mindenekelőtt azért, mert a tüntetők szerint a rasszizmus vagy a rabszolgatartás megtestesítői. (A „tisztogatás” valószínűleg folytatódik, mivel a tiltakozók listáján még sok lebontandó szobor szerepel.)
Június elején Frank Rizzo, Philadelphia múlt századi rasszista polgármesterének, rendőrfőnökének háromméteres szobrát szállították el biztonságos helyre. Ha ez nem történt volna meg, a tüntetők ledöntötték volna. Az 1991-ben elhunyt Rizzót azzal vádolják, hogy hivatali ideje alatt a rendőrök kegyetlenül bántak az afroamerikaiakkal.
Napokkal később Virginia államban (a kormányzó utasítására) emelték le a talapzatáról Robert Lee tábornok richmondi lovasszobrát. A tábornok az amerikai polgárháborúban (1861–1865) a konföderációs, azaz a déli, rabszolgatartó államok hadseregét vezette az északiak elleni harcokban. Az afroamerikaiak jó része ezért a rabszolgatartók megtestesítőjét látja benne, jóllehet Lee ellenezte a rabszolgaságot.
Ám nem mindenütt sikerült időben biztonságba helyezni a kipécézett köztéri szobrokat. Ezért a Floyd halála miatt tiltakozók több nagyvárosban is megrongálták a konföderációs emlékműveket. Nem kímélték Kolumbuszt sem, akinek richmondi szobrát döntötték le, s egy tóba dobták. Üresen maradt talapzatára pedig odaírták: Kolumbusz a népirtást jelképezi.
A bűnösnek tartott szobrok az Egyesült Államokon kívül szervezett szimpátiatüntetéseken is célkeresztbe kerültek. Londonban emiatt történelmi személyiségek szobrát kellett elkeríteni vagy egyéb módon megvédeni, hogy a tiltakozók ne tegyenek kárt bennük. Az óvintézkedések nem mindig bizonyultak hatékonynak.
Június első hétvégéjén Winston Churchill – parlamenttel szemben emelt – szobrának talapzatára ismeretlenek festékkel azt írták, hogy rasszista volt. Az exminiszterelnököt sokan csodálják a nácik felett aratott győzelemben játszott szerepéért, ám ellenfelei szerint mielőbb ki kellene vizsgálni rasszista és antiszemita kijelentéseit.
A nyugat-angliai Bristolban nem vizsgálódtak. Igaz, ott nem is Churchillel volt baj, hanem a rabszolgakereskedő Edward Colstonnal, akinek a kikötőben állított 5,5 méter magas bronzszobrát (június 7-én) ledöntötték, majd a vízbe lökték. Colston a XVII. század végén a Nyugat-Afrikából az amerikai kontinensre irányuló angol rabszolgakereskedelmi monopólium, a Royal African Company tagja, majd alkormányzója volt.
Angliában támadás érte Cecil Rhodes, az egykori dél-afrikai brit gyarmat miniszterelnökének a emlékművét is.
Belgiumban a néhai II. Lipót királyra zúdult a harag. Több köztéri szobrát is támadás érte. Antwerpeben fel is gyújtották az őt ábrázoló alkotást. Brüsszel egyik elővárosában pedig ledöntötték a szobrát.
Az ok a belga gyarmati múltban keresendő, amelynek II. Lipót meghatározó alakja volt. A XIX. század második felében ugyanis saját birodalmat épített ki a Kongó folyó vidékén Közép-Afrikában. Bár ő nem járt ott, megbízottai kegyetlenül bántak a bennszülöttekkel: becslések szerint megölték a gyarmat lakosságának csaknem felét (tízmillió embert) és rengeteg helybelit megcsonkítottak.