Pénteken délután a Zentai Alkotóházban az Aradi vértanúk emlékezete, a nemzet erejének kifejeződése címmel tartott előadást dr. Mészáros Zoltán történész, levéltáros. Az előadás a vértanúk és a forradalom résztvevőinek emlékezéskultúrájáról szólt, kitérve arra is, hogy mit jelenthet mindez nekünk, magyaroknak több mint százötven év távlatából.
Az előadás rendhagyó módon kezdődött: a résztvevők meghallgathatták az aradi vértanúk kivégzés előtti utolsó szavait, amelyek az előadó szerint hitelességüktől függetlenül hűen tükrözik azt a kort és szellemet, amiben éltek.
Az előadó elmondta, hogy ma már méltóképpen tudunk emlékezni a forradalomra, ami főként annak köszönhető, hogy a magyar kormány 2001-ben az aradi vértanúk emléknapjává nyilvánította október 6-át, a kivégzések napját. Hangsúlyozta, hogy mindnyájunknak van tanulnivalója, hiszen az aradi vértanúk nem pusztán nevek, hanem a nevek mögött emberek és életek állnak.
Az előadásból kiderült az is, hogy a délvidéki, vajdasági magyarok rendkívül nagy mértékben vették ki részüket a '48-as forradalomból. Bár többnyire csupán Lázár Vilmost, Kiss Ernőt és Schweidel Józsefet szokás megemlíteni, nem szabad elfelejtkezni gróf Leiningen-Westerburg Károlyról sem, aki felesége, Sissányi Erzsébet révén Törökbecséhez kötődik, illetve Damjanich Jánosról, aki nem a Délvidéken született ugyan, de itt harcolt a forradalomban. Így a tizenhárom aradi vértanú közül ötnek van délvidéki kötődése. Az előadó felhívta a figyelmet arra, hogy ahol van áldozat, ott hóhérnak is lennie kell, ezt a szerepet pedig Haynau boldogan vállalta.
Az előadó hangsúlyozta, hogy a vértanúk mellett azokra is emlékezni kell, akik szintén az életüket adták a forradalom eszméiért. Ez több mint hetven embert jelent, akiket máshol végeztek ki, súlyos várbörtönre vagy kényszerbesorozásra ítéltek. Szintén meg kell emlékezni azokról a hősökről, akik nem váltak a forradalom mártírjaivá. Közülük az előadó Perczel Mórt, Vukovics Sebőt és Zakó Istvánt emelte ki. Szóba került Görgei Artúr is, aki az oroszok előtt tette le a fegyvert, ezzel pedig megsértette a császárt, ugyanakkor mivel a cár garantálta, hogy nem eshet bántódása, őt nem végezték ki.
Az előadás a forradalom által képviselt értékekkel és azok mai jelentőségével zárult. Az előadó szerint a Magyar Összefogás ápolja ezeket az értékeket, és ugyanolyan elszántsággal és becsülettel igyekszik választ találni a 21. század kihívásaira, ahogyan tették ezt a forradalom résztvevői a 19. században.