Pató Ferenc kántortanító és Flesz Piroska gyermekeként 1931. november 10-én látta meg Pató Imre a napvilágot. Szülőhelyén, Tóthfaluban járt elemi iskolába, majd a mezőtúri Református Főgimnázium, illetve a magyarkanizsai Algimnázium diákja volt. Miután Szabadkán elvégezte a Tanítóképzőt, apja nyomdokait követve 1950-ben tanítói pályára lépett. Első állomáshelye Törökbecse volt, de csakhamar Kanizsára került, és ott tanított. Időközben tovább képezte magát, előbb elvégezte a Tanárképző Főiskolát, majd az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karán a szerbhorvát–magyar szakot, 1966-ban szerzett egyetemi oklevelet. 1975-ig Magyarkanizsán általános iskolai és középiskolai tanárként, iskolaigazgatóként és községi tanfelügyelőként működött. Egyidejűleg, 1962 és 1975 között a József Attila Községi Könyvtár igazgatói tisztségét is betöltötte. A tudományos kutatás már pályájának kanizsai szakaszában is foglalkoztatta, kapcsolatot tartott fenn az újvidéki Hungarológiai Intézettel. Ennek gyümölcseként jelent meg 1976-ban A Híd repertóriuma 1934–1941 című munkája. 1977-ben a szegedi József Attila Tudományegyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerez, 1986-ban pedig az irodalomtudományok doktora lesz az Újvidéki Egyetemen A jugoszláviai magyar munkássajtó története a két világháború között 1918–1941 c. disszertációjával. 1975-től Újvidéken a Hungarológiai Intézetnek, illetve a Magyar Tanszékkel közös jogutódjának, a Magyar Nyelv, Irodalom és Hungarológiai Kutatások Intézetének kutatóasszisztense, majd tudományos munkatársa, illetve docense. Vezeti a lexikográfiai projektumot, valamint irányítja a Magyar–szerbhorvát nagyszótár munkálatait. 1987 és 1991 között, nyugdíjba vonulásáig az Intézet igazgatói feladatait is ellátja.
Pató Imre bibliográfiai tevékenységének eredményeként jelent meg 1983-ban A Hétről-Hétre repertóriuma, 1984-ben pedig A Kanizsai Írótábor bibliográfiája. Társszerzője volt az Önigazgatási és társadalmi-politikai kifejezések szerbhorvát–magyar szótárának (1979.), az Uporedni rečnik vojnih pojmova ötnyelvű (szerbhorvát, macedón, szlovén, albán, magyar) katonai szótárnak (1983.) és a Magyar–szerbhorvát szótár mintafüzetének (1988.). Néhány tankönyv is fűződik a nevéhez, mégpedig a hetedikes gyakorló nyelvtan, a középiskolák számára írt egységes nyelvtankönyv (társszerzőként), valamint a gyógypedagógiai tagozatok hatodikos, hetedikes és nyolcadikos olvasókönyve.
Pató Imre évekig (1968–1980) volt a Kanizsai Írótábor Elnökségének tagja, illetve a Magyarkanizsa monográfiáját előkészítő bizottság tagja, 1996-tól a Vajdasági Pax Romana tanácstagja, valamint helyi tagozatának vezetője. Tevékenységét számos oklevéllel ismerték el, megkapta a Kanizsai Írótábor emlékplakettjét (1972), a Dolgozók laptól pedig a Zsáki József Irodalmi Díjat (1970).
Még abban az időszakban pályatársak lettünk, amikor a Hungarológiai Intézet önállóan működött. Imrét rendszerető, pedáns embernek ismertem meg. A tudomány iránti érdeklődését nyugdíjas korára is megtartotta, foglalkoztatták a Magyar–szerb szótáron folyó munkálatok nehézségei. Legutóbbi beszélgetésünkben egy olyan kéziratával kapcsolatosan kérdezősködött, amelyet annak idején a nehéz háborús időszakban nem sikerült kiadni.
Nyugodjon békében!
