Magyar Arany Érdemkereszt állami kitüntetést vehetett át nemrégiben a belgrádi magyar nagykövetségen Rancz Károly, a pancsovai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöke. Az Áder János, Magyarország köztársasági elnöke által aláírt indoklás szerint évtizedes munkájával jelentősen hozzájárult a dél-bánáti magyar szórvány közművelődéséhez, kulturális életének fejlesztéséhez, valamint a székely hagyományok ápolásához.
Rancz Károly „tősgyökeres” petőfis. Édesapja – a több hangszeren játszó zenész és karmester – 70 évvel ezelőtt egyik megalapítója és későbbi oszlopos tagja volt a Petőfi Sándor Művelődési Egyesületnek. A családi példa hatására Károly már gyermekkorában bekapcsolódott az itt zajló pezsgő művelődési életbe: a jelenleginél jóval népesebb pancsovai magyarok közül az is, aki sem néptáncos, sem amatőr színjátszó nem volt, illetve énekléssel sem foglalkozott, szabadidejében nagyon gyakran megfordult az egyesület székházában, amely nemcsak a kulturális, hanem a társasági élet központja is volt. Károly életében tizenévesként ugyan a kézilabda játszotta a főszerepet, ifjúsági válogatott is volt, ám később fiatal apukaként természetes volt számára, hogy gyerekeit rendszeresen hordja a Petőfibe a néptánccsoport próbáira, s az is, hogy mind aktívabb szerepet vállaljon az itteni munkában: először arra sikerült őt rábeszélni, hogy legyen a művelődési egyesület titkára, azóta pedig több megbízatási időszakban töltötte/tölti be az elnöki tisztséget. Emellett fel is lép, sokak még mindig emlegetik, amikor 2011-ben Biszák Júliával, a neves opera-énekesnővel duettet énekelt a Petőfi színpadán.
– A szórvány szórványa vagyunk. Akármilyen hangosan énekelünk, nehezen hallatszik el a hangunk távolabbra/messzebbre, de mi ennek ellenére kitartóan tesszük a dolgunkat – fogalmazott Rancz Károly.
Habár évtizedek során megfogyatkozott a pancsovai magyarság, és ezzel együtt a Petőfi tagsága is, van mivel büszkélkedniük, például azzal, hogy immár több mint 20 éve folyamatosan megszervezik a március 15-ei ünnepséget a művelődési egyesületben. Megemlíthetnénk azt is, hogy a Marokonyi néptáncegyüttes – amelyet négy táncospár alkot – részt vesz a Kolozsváron augusztus 16-a és 20-a között megrendezésre kerülő Szent István néptánctalálkozón. Ez a vendégszereplés a kolozsvári Heltai Alapítvánnyal való hosszú és jó együttműködés eredménye.
A fent említett fogyatkozás ellenére is petőfisek igyekeznek derekasan helytállni, egy-egy színielőadással, író-olvasó találkozóval kedveskedni a hűséges közönségüknek. Ma, szombaton pedig preferánszbajnokság zajlik a székházban.
Az elvándorlás, az asszimiláció jelenti már hosszabb ideje a legnagyobb gondot. Mint Rancz Károly megjegyezte,1960-ban, amikor általános iskolába indult, alsó tagozaton még volt egy összevont elsős-harmadikos és egy második-negyedikes magyar osztály, de ez megszűnt, állítólag nem volt elég diák ahhoz, hogy fennmaradhasson. A pancsovai gimnáziumban a hetvenes évek elejétől a nyolcvanas évek végéig volt magyar oktatás, ám amikor megszűnt a kilencedik-tizedik osztályos rendszer, és ismét visszatért a klasszikus gimnáziumi oktatás, magyarul nem indult újra az oktatás.
Mint Rancz Károlytól megtudtuk, most a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület épületében magyar nyelvű óvodát szeretnének indítani, 5-6 magyar gyerek számára. Ígéretet kaptak a MNT-től, hogy támogatja ezt a kezdeményezésüket. Továbbá Hertelendyfalván, ahol jelenleg elsőtől negyedik osztályig tanulnak magyarul, most három szülő kezdeményezte, hogy az ötödik osztály is nyíljon meg magyar nyelven. Rancz Károlytól azt is megtudtuk, hogy a pancsovai mezőgazdasági középiskolában szeretnének egy magyar osztályt indítani, mert a környező településeken – Hertelendyfalván, Torontálvásárhelyen, Sándoregyházán – vannak magyar gyerekek, akiknek a szülei mezőgazdasággal foglalkoznak, és ezek a mezőgazdasági szakiskolát végzett diákok a családi gazdaságban kamatoztathatnák tudásukat. Sajnos nem kaptak rá minisztériumi engedélyt, de tovább próbálkoznak. Az itteni magyarság érdeke a magyar oktatás, és a jelenleg állás nélküli tanárok számára is munkahelyet teremtenének. A munkahely-, a megélhetési lehetőség hiánya miatt költöznek el sokan Dél-Bánátból, ki Vajdaság más vidékeire, ki országhatáron túlra. Károly egyik fia is ilyen okok miatt távozott külföldre.
Mint már említettük, megfogyatkozva, de teszik a dolgukat a Petőfiben, Rancz Károly nagyon hálás az elődöknek, a jelenlegi munkatársaknak, mivel nem szeretne senkit kihagyni a felsorolásból, ezért inkább nem említünk neveket, akik rendületlen kitartással dolgoznak az ottani magyarságért, a Petőfiért.
A napokban épp tetőjavítás zajlott a művelődési egyesületben, mert a közelmúltban alma nagyságú jég esett, s komoly károkat okozott a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület tetőszerkezetében is. A községi önkormányzatnál néhány ezren nyújtották be a kárigénylésüket, ők is, de nem merték a következő esőzést sérült tetőszerkezettel megvárni, ezért a meszelésre félretett pénzt erre fordították.
