Az irodalom és a képzőművészet egybefonódásait dokumentáló kiállításáért – amely Ács József képzőművész születésének 100. és Sziveri János költő születésének 60. évfordulója alkalmából, Közös (író)asztalunk címmel került megrendezésre – az idén Szarka Mándity Krisztina művészettörténész, a zentai Városi Múzeum munkatársa érdemelte ki a Szenteleky-díjat. Az elismerést odaítélő bizottság méltányolta a díjazott példaadó művészetszervezői tevékenységét és szerzői teljesítményét is, amelynek eredményeként elkészült az Ács József emlékkiállítás, az Ács József 100 című kétnyelvű katalógus, továbbá a Petrik Pál születésének századik évfordulóját ünneplő kiállítás, valamint a Petrik Pál 100 című kétnyelvű katalógus is.
– Amíg tart egy munkafolyamat, de sokszor még utána is, sok a kétely, a kérdés, hogy egyáltalán van-e létjogosultsága az adott gondolatnak, elképzelésnek. Sajnos önmagam képtelen vagyok teljesen objektíven értékelni az elvégzett munkát, ezért is szoktam örülni minden visszacsatolásnak, legyen az pozitív vagy negatív. Ez a díj azonban egy komplex visszajelzés, amely mindhárom idősíkot átfogja: értékeli a lezárult dolgokat, óriási lendületet ad az éppen zajló feladatokhoz, és megerősítést ad a következőkhöz – hangsúlyozta lapunknak nyilatkozva Szarka Mándity Krisztina, a Szenteleky-díj idei kitüntetettje, majd az eddigi munkásságának legmeghatározóbb momentumaira vonatkozó kérdésünkre válaszolva hozzátette: – Viszonylag rövid idő telt el az egyetem elvégzése óta, olykor még pályakezdőként tekintek magamra, így nem is mernék munkásságról beszélni. 2013 tavaszán kerültem a zentai Városi Múzeumba, és a legelső önállóan rendezett kiállítást ugyanolyan meghatározónak vélem – éppen azért, mert az első, így mérföldkő is egyben –, mint a legutóbbit, a Petrik Pál 100 címűt, amelynél az előtudáson kívül már némi tapasztalat is a segítségemre volt. A díj visszatekintő önértékelésre is bátorított, és magam is meglepődtem, hogy mennyire logikusan fűződtek, az eddigi tárlatok egymáshoz.
A Közös (író)asztalunk című kiállítás létrejöttekor ugyanakkor nem csupán az irodalom és a képzőművészet, hanem a múzeumi feladat és a munkahelyen kívüli megbízás is összefonódott egymással – szögezte le Szarka Mándity Krisztina, aki szívesen emlékszik vissza a különleges tárlat létrejöttét megelőző folyamatra.
– Éppen Ács József születésének 100. évfordulójára készültem, és rendszeresen fölkerestem a VMMI könyvtárát, a művész képzőművészeti kritikái után kutatva a Magyar Szó régi számaiban. Ezek mellett az írások mellett egy külön részt képeztek az általa indított Képzőművészeti Levelező Iskola című rovat rövid gondolatsorai, amelyekkel a beküldött alkotásokat értékelte. Izgalmas volt itt találkozni a későbbiekben főleg az írásairól ismert művészek, pl. Tari István vagy Sziveri János műveivel. Ács Józsefnek ez a sajátos iskolája a Közös Íróasztalunk alrovataként jelent meg. Ez a két szó jutott eszembe lehetséges címként, amikor Hajnal Jenő felvetette a 62. Magyarkanizsai Írótábor kiállításának elkészítését. Mivel az írótábor bizottsága rábólintott az ötletre, elkészülhetett a tárlat, amely az azonos évben induló két Tisza-parti alkotótábor, azaz a Zentai Művésztelep és Magyarkanizsai Írótábor résztvevőinek művészeti kapcsolatait igyekezett bemutatni – mesélte Szarka Mándity Krisztina, aki elmondta, a 2016-os évre vonatkozó tervei között további két kiállítás szerepel, a Petrik Pál 100 című tárlatból egy válogatás bemutatása Topolya Község Múzeumában, illetve a 2015-ös Zentai Művésztelepen készült műveké a Zentai Városi Múzeumban november 14-én, azaz a vajdasági magyar képzőművészet napján.
– Ezután egy egyéves szünet következik a múzeumi tevékenységben, amely valószínűleg az egyensúlykeresésről fog szólni. Említettem, hogy a Szenteleky-díj számomra egyszerre tartalmazza mindhárom idősíkot, lezárja a múlt és jelen feladatait, ugyanakkor előremutató vonatkozása is van, hiszen a picit távolabbi jövő terve egy olyan művészről írni, akiről Szenteleky Kornélnál is olvashatunk, de erről talán majd a későbbiekben… – magyarázta Szarka Mándity Krisztina, aki kiemelt céljának tekinti, hogy elhitesse az emberekkel: a művészet mindenkié, és ezáltal megkísérelje minél többek számára elérhetővé is tenni azt.
– Úgy érzem, sokan gondolják a művészetet valamiféle megközelíthetetlen, csak kevesek számára elérhető és érthető, megfoghatatlan dolognak. Sokszor hallani olyasfélét is, hogy „én ehhez nem értek”. Ha ezen változtatni lehetne, és elhitetni az emberekkel, hogy a művészet mindenkié, és függetlenül mindenféle előtudástól, elegendő teret engedve neki, hatni tud az érzékekre, illetve ha a múzeumokra se tekintenének úgy, mint valami rendkívül fennkölt, ezért megközelíthetetlen helyre, nagyon boldog lennék – fogalmazott lapunknak nyilatkozva Szarka Mándity Krisztina művészettörténész, a Zentai Városi Múzeum munkatársa, a Szenteleky-díj idei kitüntetettje.
