A Makovecz Imre tervezte sevillai magyar pavilon képeiből készült kiállítással kezdődött szerdán Szabadkán a Héttorony Fesztivál, majd az építészek kerekasztal-beszélgetésével folytatódott. A Pesti Attila moderálta beszélgetésen a vajdasági magyar építészet kihívásairól esett szó. Vitaindító mondatként elhangzott, hogy a legnagyobb kihívás talán nem is az alkotás, hanem az építészeti örökség megőrzése, hiszen szinte naponta érkeznek bontásról szóló hírek. Felvetődött az a kérdés is, hogy az építész alakítója vagy csak szemlélője az építészeti folyamatoknak, Tóth Vilmos szerint többnyire csak szemlélője. Valkay Zoltán azt hangsúlyozta, hogy többnek kell lenni mint építésznek, a múltat is kutatni kell, a kultúrát is ismerni kell, ahova az épület kerül, a hely megértése és felvállalása is fontos. Mint mondta, a szakmán keresztül kell meggyőzőnek lenni.
Az építészek arra is rávilágítottak, hogy kevés az olyan nyilvános építészeti pályázat, amely nem meghívásos. Törteli Károly szerint az is komoly baj, hogy mostanában a kis tervezői irodák is elvállalnak nagy projektumokat, hiszen meg kell élniük, nem biztos azonban, hogy megfelelően tudják elvégezni a nagy volumenű munkát. Pióker Károly arról mesélt, hogy eleinte az építészek munkáját megbecsülték, idővel viszont egyre kellemetlenebb beruházókkal kellett dolgoznia, ahogy fogalmazott: a beruházók pénztárcája ugyan vastagodott, de az értelmi szintjük esett.
Horváth Lehel kertelés nélkül kimondta, hogy a politika mindennek az oka. Hiszen a politikum az építészeti szempontból fontos pozíciókba is rendszerint nem hozzáértő személyeket tesz. Tóth Zoltán pedig azt nevezte meg negatívumként, hogy sokszor egy adott település épületeihez a helyieket hanyagolva messziről érkeznek az építészek.
Nemcsak építészek, hanem az építészet iránt elkötelezett civilek is részt vettek a beszélgetésen. Gyulai Zsolt közgazdász, a Save Subotica alapító tagja a szervezet akcióiról beszélt, arról, hogy városfelfedező sétákat és konferenciákat szerveznek, de ha kell, gerillaakciókat is szerveznek: a városrendezési terv ellen például úgy léptek fel, hogy a lebontásra ítélt házakra gyászjelentéseket ragasztottak. Ez az akció rövid időre ugyan, de diskurzust indított el. És Pesti Attila szerint éppen erre lenne szükség. Mint mondta, diktatórikus, felülről irányított az építészet helyzete, holott párbeszédeknek kellene működnie.
A Magyarországról érkezett Csernyus Lőrinc kitartása ösztönözte az építészeket. Saját munkáját hozta fel erre példaként. 27 éve egy 6000 lakosú település főépítésze, és ennyi idő kellett ahhoz, hogy ez a település kisvárossá alakuljon.
Az építészeti kerekasztal-beszélgetés után következett a fesztivál zenei része, amelyben Lajkó Félix és ifj. Balázs János duóját, illetve a Dresch Quartet koncertjét élvezhette a közönség a szabadkai városházán, majd a Népkörben a Téka és a Szökős zenekar tartott táncházi mulatságot.
S hogy hogyan fonódik össze az építészet a zenével, arra Csernyus Lőrinc építész és a Kiss Ferenc zenész, a Héttorony Fesztivál művészeti vezetője adott választ: az építész megfagyott zenész, a zenész pedig felolvadt építész.
