Napjainkban nincs olyan közösség, amely ne érezné annak a felelősségét és terhét, hogy miként őrizheti meg kulturális arculatát, önazonosságát, azt a nemzeti kulturális örökséget, amely önbecsülésének és mások iránti tiszteletének a forrása lehet. A szakemberek szerint mindez esetünkben a kulturális értékek felé fordulást sürgeti, mindenekelőtt Bácska, Bánság és Szerémség magyar történetének és szellemi alakulásának újbóli felfedezését, valamint tárgyi és szellemi örökségének megismerését. A Magyar Nemzeti Tanács Kulturális Bizottsága ennek szellemében 2013. december 19-ei ülésén javasolta szellemi kulturális örökségünk két elemének: Kupuszina/Bácskertes nyelvjárás- és szokásvilágának, valamint Szabadka három irodalmi színhelyének, a Pacsirta és az Aranysárkány című Kosztolányi Dezső-regények és A varázsló kertje című Csáth Géza-novella helyrajzának fölvételét A szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékére.
– Az örökség fogalma mind árnyaltabbá válik, ami miatt mind gyakrabban érezzük az általa körülhatárolt világot egyrészt ismeretlennek, másrészt viszont nagyon is otthonosnak.
Ki merné ugyanis azt állítani, hogy mindannak, aminek örököse lehet ezen a tájon, számára nyilvánvaló és kézzelfogható tudás, még akkor is, ha nincs annál meghittebb és biztonságosabb hely, mint ahol született és felnőtt, ahol bár kiismerhetetlen lehet számára a múlt, de ahol a honvágy mégsem gyötri – hangsúlyozta lapunknak nyilatkozva mgr. Hajnal Jenő, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatója, a Magyar Nemzeti Tanács Kulturális Bizottságának tagja, majd hozzátette: – Amíg ugyanis korábban kulturális örökségünk megőrzésén elsősorban épített környezetünket, művészeti alkotásokat, történeti műtárgyakat, régészeti leleteket stb. értettünk, addig mára az örökség védelme jóval árnyaltabbá vált. Most már az úgynevezett szellemi kulturális örökség megőrzése is halaszthatatlan feladat, hiszen az még inkább ki van téve az elnémulás és eltűnés veszélyének. Nyilvánvaló tehát, hogy akkor, amikor az idegenforgalom révén az egyik legdinamikusabb gazdasági ágazat hasznosítja a kulturális örökséget, a legfontosabb feladatunk megtalálni ennek a hagyatéknak a legalkalmasabb működési formáit a különböző kulturális megnyilvánulásokban, idősíkokban és intézményekben. Mindez egyszerre jelent új lehetőségeket és veszélyeket is, mivel bárkinek lehet öröksége, az egyéni érdekek közösségi üggyé válhatnak, melyek megvédésére széles tömegeket lehet mozgósítani. A választott örökség bemutatása és elfogadtatása gyakran az erkölcsi és a gazdasági érdekek ütközését, szerencsésebb helyzetben összekapcsolását eredményezi. A megőrzés ugyanakkor felveti a szakemberhiány problémáját is.
A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatója szerint nem véletlen tehát, hogy a Magyar Nemzeti Tanács már 2012 decemberében elfogadta a vajdasági magyarság szempontjából kiemelt jelentőségű ingatlan kulturális javak listáját, és hogy megbízta a Vajdasági Magyar Művelődési Intézetet egy kétnyelvű nemzetközi interdiszciplináris szakmai konferencia megszervezésével, amelynek célja a kivételes tudományos jelentőséggel és nemzetközi szempontból kiemelkedő fontossággal bíró aracsi pusztatemplom és környéke régészeti feltárásával, konzerválásával, restaurálásával, építészeti védelmével, infrastrukturális fejlesztésével, környezetének rendezésével, területfejlesztésével kapcsolatos legfrissebb eredmények, valamint a fejlesztési és területrendezési elképzelések ismertetése volt, továbbá szakmai dialógus kialakítása a kiemelten védett műemlék további feltárása, megóvása és bemutatása érdekében.
– A tanácskozásra meghívtuk a témában és a hatáskörükben is a legilletékesebb szerb köztársaságbeli szakembereket, valamint felkértük azokat a magyarországi szakértőket is, akik segítségünkre lehetnek majd abban, hogy minél teljesebb és pontosabb kép alakuljon ki az aracsi pusztatemplomnak és környékének jövőbeni rendezéséről. A konferencián így nyílhatott lehetőség arra, hogy bemutatásra kerültek olyan műemlékvédelmi beavatkozáspéldák, amelyeket az aracsihoz hasonló korú és állapotú romokon alkalmaztak, és hasonló körülmények közt fennmaradt faragványokat érintettek. E példák nemcsak az Aracson követhető stratégia kidolgozásához nyújtanak majd segítséget, de rámutathatnak azokra a hibás, átgondolatlan és elhamarkodott helyreállításokra is, amelyek korábban nagyrészt a szakmai tájékozatlansággal, különböző mesterségek és szakterületek közti párbeszéd és eredményes együttgondolkodás nélkül jöttek létre – magyarázta mgr. Hajnal Jenő, hozzátéve, a tanácskozás végén elfogadott záródokumentum ajánlásai alapján olyan párbeszéd kezdődött a Tartományi Műemlékvédelmi Intézet és a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet felkért szakértői között, amilyenre már régen nem volt példa: a Tartományi Műemlékvédelmi Intézet kidolgozta a vajdasági magyar nemzeti közösség szempontjából kiemelt jelentőségű műemlékek 2014. évi megóvási programját; Dobó Ágota MBA, építészmérnök, közgazdász, a budapesti székhelyű Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ elnökhelyettese és dr. habil. Raffay Endre, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának tanszékvezető egyetemi tanára találkoztak az aracsi templomromon tevékenykedő műemlékvédelmi szakemberekkel; Dobó Ágota felkereste a bácsi műemlékegyüttest és a dombói romokat is, ahol a Tartományi Műemlékvédelmi Intézet igazgatójával és illetékes munkatársaival megállapodtak abban, hogy a következő szakmai megbeszélésre a budapesti Forster Központban kerül sor 2014 februárjában, valamint abban is, hogy a magyarországi szakemberek az időjárási körülményektől függően mindhárom helyszínen 3 dimenziós lézerszkennelést és földradarmérést végeznek, így készítve el egyszerre a három műemlékegyüttes terep- és helyszínmodelljét három dimenzióban.
– 2013. november-decemberében elkészült a budapesti Forster Központ két munkatársának, Dobó Ágota MBA elnökhelyettesnek, és Bálint Éva Kamilla pályázat-előkészítő referensnek, művészettörténésznek, kulturális menedzsernek az összeállításában a Vajdasági misszió című idegenforgalmi fejlesztési terv, amely egyrészt az aracsi pusztatemplom és kolostor turisztikai célú hasznosítását, másrészt pedig Bács sokszínű kulturális örökségének komplex területfejlesztési programját, valamint az Európai Unió Duna Makro-régió elnevezésű stratégiájának tervezett kiemelt turisztikai fejlesztéseit tartalmazza Közép-Bánság, Aracs, illetve Dél-Bácska, Bács cím alatt. A fejlesztés kiemelt célja a második, 2014 után kezdődő uniós programozási időszakban három kiemelt vajdasági helyszín műemlékeinek (Aracs, Bács, Dombó) bekapcsolása a Duna Makro-régió Stratégiájába – magyarázta a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatója, aki elmondta azt is, hogy a Duna Makró-régió Stratégiájának egyik meghatározó feladata és eleme, hogy érvényre juttassa a stratégiában részt vevő államok, térségek felé azokat az értékeket, amelyeket az Európai Unió magáénak vall és a nemzetközi kapcsolatok rendszerében képvisel.
A Magyar Nemzeti Tanács Kulturális Bizottsága 2013. december 19-ei ülésén javasolta szellemi kulturális örökségünk két elemének: Kupuszina/Bácskertes nyelvjárás- és szokásvilágának, valamint Szabadka három irodalmi színhelyének, a Pacsirta és az Aranysárkány című Kosztolányi Dezső-regények és A varázsló kertje című Csáth Géza-novella helyrajzának fölvételét A szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékére. A két átfogó és egyesítő elem – a bizottsági tagok egyöntetű véleménye szerint – olyan komplex szokás, ábrázolás, kifejezési forma, tudás, készség és kulturális színhely, amelyre a vajdasági magyar nemzeti közösség úgy tekint, mint saját kulturális örökségének a részére.
– Ez a nemzedékről nemzedékre hagyományozódó szellemi kulturális örökség – amelyet mind a kupuszinai, mint pedig a szabadkai magyar közösség a településükre, a környezetükre, a természettel való kapcsolatukra és a történelmükre adott válaszként állandóan újrateremt – az identitás és a folytonosság érzését nyújthatja számukra, ily módon segítve elő a kulturális sokszínűség és az emberi kreativitás tiszteletét. A javaslat előzménye az volt, hogy az UNESCO 2003-ban nemzetközi egyezményt fogadott el a szellemi kulturális örökség megőrzéséről. Az egyezményt a Szerb Nemzetgyűlés 2010 májusában cikkelyezte be. A Művelődési és Tájékoztatási Minisztérium ennek szellemében fogott hozzá a szellemi kulturális örökségvédelem szerbiai rendszerének felépítéséhez létrehozva A szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékét, amelynek gondozásával a Szellemi Kulturális Örökség Központját bízta meg. A belgrádi Néprajzi Múzeumban székelő központ első lépéseként a kultúra iránt elkötelezett közösségek, csoportok és egyének azon szellemi javait kívánja összegyűjteni, dokumentálni és közismertté tenni, amelyeket a közösségi emlékezet és tudás részeként mint élő vagy feleleveníthető örökséget, nemzedékeken át öröklődő szokásokat, kifejezési formákat és hagyományokat a közösség tagjai ismernek és gyakorolnak – hangsúlyozta mgr. Hajnal Jenő. – Ezt a szellemiséget képviseli az a korábban, néhány évvel ezelőtt magyarországi jelölésre készült adatlap és dokumentáció is, amelyet mgr. Dévavári Beszédes Valéria néprajzkutató, dr. Silling István nyugalmazott egyetemi tanár és Silling Léda néprajzkutató állított össze Kupuszina nyelv- és szokásvilágáról a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség felkérésére, és amely a most Szerbiában történő jelölésnek is az alapja lehet. A másik örökségelem feldolgozása is már folyamatban van, és bízunk benne, hogy hamarosan mindkét fölterjesztés eljut az illetékesekhez – tette hozzá mgr. Hajnal Jenő, akinek elmondása szerint a beadási határidő folyamatos, és a fölvétel a jelölési adatlap kitöltésével kérhető, amelyet a szakmai lebonyolítást végző intézményhez kell eljuttatni, amelynek üléseihez igazodik az elbírálás is.
