Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke a régóta várt és a szerződés szerint jövőre megjelenő szerb–magyar középszótárral kapcsolatban elmondta: az élő nyelvtudást kell segíteni, abban kell együttműködni, hogy minél rövidebb idő alatt minél több magyar diákhoz, egyetemistához elkerülhessen ez a korszerű középszótár. A Szabadkai Népszínház Magyar Társulatánál történt művészetivezető-cseréje kapcsán annak a véleményének adott hangot: most az a legfontosabb, hogy az emberek elmenjenek a színházba, és hogy meglássák, hogy az új művészeti vezető ugyan más színházat csinál, mint amilyet eddig megszoktunk, de azt látnunk kell, hogy emberi történetekről és nem aktuálpolitikáról szólnak ezek az előadások, és hogy vélemény is van ezekben az előadásokban. Az MNT és a civil szféra együttműködési lehetőségeiről folytatott pénteki találkozó kapcsán kifejtette: a Magyar Nemzeti Tanács az elkövetkező időszakban még inkább segíteni akarja a civil tevékenység szakmai kompetenciájának erősítését mindenekelőtt a Közép-, Dél- és Nyugat-Bácskában, valamint a Bánságban létrehozott civil, illetve szórványközpontokkal.
Nagy szükség van a szerb–magyar, magyar–szerb középszótárra. Ki készíti, hogyan és hogy áll most ez a munka?
– Tízéves közös munka eredményeként készült el dr. Mirjana Burzan újvidéki nyugalmazott egyetemi tanár és dr. Kacziba Ágnes szegedi egyetemi docens szerb–magyar középszótára, amely több mint 33 ezer szócikket tartalmaz, azon belül körülbelül 6500 kifejezést, terminust és 2250 frazeologizmust. A Magyar Tanszék tanára személyében a kézirat munkatársa volt dr. Andrić Edit is. Nem akarok nagy szavakat használni, de úgy vélem, történelmi volt az a pillanat, amikor leültünk az MNT-ben, és a megbeszélés végén a Forum Könyvkiadó igazgatója és a tanárnők aláírták a szerződést. Meggyőződésem, hogy minden, ami közelebb visz bennünket ahhoz a célhoz, amely a szerb nyelv elsajátításának a könnyebbségét jelenti, megkerülhetetlen és nagy eredmény. Ez a szótár pedig pontosan ilyen, mert elsősorban a beszélt nyelvre jellemző szavak kerültek bele, továbbá esetenként nyelvjárási és vulgáris, valamint a szerb nyelvben gyakran használatos idegen eredetűek is. A szótár csak igen kevés régies szót tartalmaz, ezek elsősorban olyanok, amelyek a szerb történelem, kultúra és néphagyomány szempontjából fontosak. Éppen ezért gondoljuk azt a Magyar Nemzeti Tanácsban, hogy ez a szótár nagy segítséget jelenthet mind a diákoknak, mind az egyetemistáknak, mind pedig szoknak, akik magyarul vagy szerbül tanulnak. Az élő nyelvtudást kell segítenünk, abban kell együttműködnünk, hogy minél rövidebb idő alatt minél több magyar diákhoz, egyetemistához elkerülhessen ez a korszerű középszótár.
Miként sikerült most tető alá hozni ezt a projektumot?
– Nagyon örültem annak, hogy az MNT elnökeként éppen egy olyan projektumot sikerül révbe juttatni, amely évek óta szívügyem. Ehhez persze szükség volt a nyitottságra is, amelyet Lovas Ildikó, a Végrehajtó Bizottság tagja részéről tapasztaltam, aki felajánlotta, hogy a kultúra területén úgy alakítja át a költségvetését, hogy az összeg – mintegy 3,5 millió dinár – rendelkezésre álljon. Ugyanilyen együttműködő szándékkal állt a kérdéshez Virág Gábor, a Forum igazgatója is, aki amellett, hogy a középszótár kiadója lesz, a szerződés értelmében az adathordozó felületeken való megjelenést is koordinálja, munkatársaival együtt pedig azt is vállalta, hogy gondozza a kéziratot szerb nyelvű lektort is alkalmazva.
Különböző intézmények többször nekifutottak már a szótár elkészítésének…
– Igen. Mint ismeretes, csaknem másfél évtizedes munka után, 1968 végén jelent meg a szerbhorvát–magyar nagyszótár első, 1971-ben második, 1975-ben pedig harmadik, utolsó kötete. Sajnos az ugyancsak három kötetre tervezett magyar–szerbhorvát rész megjelenésére a mai napig nem került sor. A szótár kezdeményezője még a Vajdasági Művelődési Egyesületek Szövetségének magyar osztálya, majd a Vajdasági Közművelődési Közösség volt. A szótárbizottság későbbi működtetője a Magyar Tanszék volt, hogy azután a Hungarológiai Intézet vegye át a munkálatok irányítását. 1975 óta másfél emberöltőnyi idő múlt el tervezgetéssekkel, hosszabb-rövidebb szünetekkel és próbálkozásokkal.
Nem kerülhető meg, hogy a szabadkai Népszínház Magyar Társulatánál történt művészetivezető-csere bizonyos körökben felkorbácsolta a kedélyeket. A magyar társulat próbahelyének kérdése is megoldásra vár. Mi az MNT álláspontja, tud-e, kíván-e lépni, hogy a kedélyek megnyugodjanak, hogy a Magyar Társulat jó körülmények között próbáljon, dolgozzon…
– Nyilván vannak, akiknek nem tetszik a szabadkai Népszínház Magyar Társulatának az új vezetője, Andrási Attila és a megnyilvánulásai sem. Nyilván vannak olyanok is, akik nem örülnek, hogy váltás történt a szabadkai Népszínház Magyar Társulatánál. Abban azért egészen biztos vagyok, hogy a változásra szükség volt, és hogy lassan a kedélyek is lecsillapodnak majd. Most az a legfontosabb, hogy az emberek elmenjenek a színházba, és hogy meglássák, hogy az új művészeti vezető ugyan más színházat csinál, mint amilyet eddig megszoktunk, de azt látnunk kell, hogy emberi történetekről és nem aktuálpolitikáról szólnak ezek az előadások, és hogy vélemény is van ezekben az előadásokban. Az tény, hogy elszoktunk egy kicsit ettől a színházi játékstílustól. Egy viszont egészen biztos: ma itt nálunk csakis korszerű és izgalmas színházat szabad csinálni. Olyat, amely képes újrafogalmazni művészi értékeinket, és amely az itt élő emberek létkérdéseit képes felvetni. Ez a színház egészen biztosan megtalálja majd a maga közönségét. Az előző MNT Kulturális Bizottságának alelnökeként emlékszem arra az ülésre, amikor megtámogattuk Andrási Attila pályázatát. A változás mellett döntöttünk. Idő kell ahhoz, hogy ennek látszata legyen. Érzékeny pillanatban vagyunk, amelyben még ott van az új helyzetből fakadó bizonytalanság, de a remény is, hogy megvalósul az oly régóta vágyott népszínházi koncepció is. Mindezt csak egy dolog segítheti: a közös alkotás, amely az erőket összekovácsolhatja. Nyilván akkor is maradnak különbségek, amelyek nem fognak eltűnni, de ez nem is szükséges, hiszen egy társulatban jó a sokszínűség. Ehhez kell most a mi támogatásunk is: önkormányzati és nemzeti tanácsi, hogy az új színház felépüléséig a magyar társulat működési feltételei, de leginkább próbalehetőségei a legrövidebb időn belül megoldódjanak.
A szórványban hatványozott szerepe van a civil szervezeteknek. Az MNT hogyan képzeli el az együttműködést velük? Mi volt az MNT-ben összehívott megbeszélés konzekvenciája, kik voltak jelen a megbeszélésen?
– A civil szervezeteknek sajátos helye van a vajdasági magyarság azonosságtudatának formálásában, a társadalmi összetartozás erősítésében, a helyi közösségek önállóságának kialakításában. Ez hatványozottan igaz a szórványközösségekben. Épp ezért a Magyar Nemzeti Tanács az elkövetkező időszakban még inkább segíteni akarja a civil tevékenység szakmai kompetenciájának erősítését mindenekelőtt a Közép-, Dél- és Nyugat-Bácskában, valamint a Bánságban létrehozott civil, illetve szórványközpontokkal. Annak érdekében, hogy a vajdasági magyar közösség önazonosságának őrzése és fejlesztése magas színvonalon történjen, a közösség részéről megfogalmazott prioritások érvényesítése pedig összefogottan, a közösség érdekében kifejtett érdekérvényesítés mentén valósuljon meg, a szórvány- és civil központok, valamint a Magyar Nemzeti Tanács közötti együttműködés nélkülözhetetlen. Mindez eddig is nyilvánvaló volt, de még inkább azzá válik, ha az európai uniós és az anyaországi támogatási rendszerrel úgy akarunk élni, hogy valójában a konkrét közösségi érdekeinket valósíthatjuk meg, aminek eredményeképpen tájainkon a gazdaság lábra állhat, új munkahelyek jöhetnek létre, kialakítjuk és megbecsüljük az önkéntes munkának a feltételeit és elismertségét azért, hogy egy fenntartható fejlődés serkentői legyünk. Ebben kell egymást segítenünk közös szakemberek bevonásával a pályázatok menedzselése, az összetartozás érzésének erősítése, az identitástudat gazdagítása, a tevékeny közösségi léthez szükséges kompetenciák elsajátítása révén. A megbeszélésen a civil és szórványközpontokban fizetett alkalmazottak vettek részt, rajtuk kívül pedig meghívtam azokat a komoly civil és szakmai háttérrel rendelkező, az önkormányzatokban, a magyar érdekérvényesítő politizálásban részt vevő kollégákat is, mert csakis úgy tudunk előre haladni, ha mindannyian összevesszük a lépést, és ebben az MNT elnökeként élen szeretnék járni.
