A csúrogi születésű, a járeki koncentrációs tábort is megjárt Teleki Júlia elsőként Adán, a Vancsesz székházában bemutatta be negyedik könyvét, a Göröngyös utakon című életműkötetét, amely a szerző kiadásában jelent meg az idén Óbecsén. A könyvbemutató házigazdája a Vajdasági Magyar Szövetség Ada községi szervezete volt, amelynek elnöke, dr. Tóth Barna Elvira köszöntötte a jeles vendéget. Elmondta, hogy a VMSZ-es képviselők elérték, hogy a szerb parlament megszavazza a kollektív bűnösség eltörlését és rehabilitációt, de mindez Teleki Júlia indította el, akinek ezért tisztelet, hála és köszönet jár.
Az Óbecsén élő Teleki Júlia a 1990-es években békeharcosként tevékenykedett, közben a VMDK és VMSZ tartományi és községi képviselője volt, de sorsát és életcélját a csúrogi magyarok, köztük édesapjának tragédiája határozta meg. Évtizedek óta küzd az 1944/45-ben a délvidéki magyarságot sújtó megtorlás felderítéséért, a kollektív bűnösség bélyegének eltörléséért, a holtak méltatlan sírjának méltó megjelöléséért. Teleki Júlia új könyvében, a Göröngyös utakon című életműkötetben is ezt a küzdelmet, illetve életútját mutatja be gyermekkorától a szerb–magyar megbékélés napjáig, a csúrogi emlékmű felavatásáig.
– Ez a könyv önéletrajz, de mégsem teljesen az. A címe azért lett Göröngyös utakon, mert leírja, hogy miután kikerültünk a koncertrációs táborból, hogyan jutottam el idáig. Hogyan lett Csúrogon emlékmű, hogyan kaptam a kitüntetéseket, mit tettem az életemben, mennyit dolgoztam és szenvedtem. Ez mind benne van a könyvben, amely saját kiadásomban jelent meg – mutatta be új kötetét Teleki Júlia. – Számomra fontos, hogy az emberek megismerjék, hogy mi történt hetven évvel ezelőtt. Meg kell hogy ismerjék a múltat, hogy mi történt velünk, mert akinek nincs múltja, nem lesz jövője sem. A könyv tartalmazza a kivégzett és a lágerben elhunyt csúrogiak névsorát is. Továbbá azt, hogyan jutottunk el odáig, hogy Csúrogon elkészüljön az emlékmű. Biztos vagyok abban, ha nem csinálunk semmit, miután összetörték a kereszteket, akkor most nem állna az emlékmű. Ez nem egyedül a mi érdemünk, de ha ezt nem tettük volna, most nem lenne emlékmű. Igaz, hogy az apám van ott eltemetve, de azok az áldozatok nemcsak a hozzátartozók, hanem a magyar nemzet áldozatai is, és ezt soha nem szabad elfelejteni – közölte Teleki Júlia, aki hozzátette, hogy a többi túlélővel együtt továbbra is vár a szerbség bocsánatkérésre az 1944/45-ben ártatlanul kivégzett magyarokért. A szerző szerint Tomislav Nikolić szerb államfőnek ugyanúgy kellene bocsánatot kérni a magyar parlamentben az ártatlan magyar áldozatokért, mint ahogyan Áder János magyar államfő megtette azt a szerb képviselőházban az ártatlan szerb áldozatokért.
