Varázslatos sokszínűség, talán így lehetne a leginkább jellemezni a vajdasági magyar képzőművészet szempontjából a 2014-es esztendőt, hiszen a vajdasági településeken szinte egymást érték a fantasztikusabbnál fantasztikusabb kiállítások, amelyekkel nemcsak a vajdasági magyar képzőművészet legnagyobbjai örvendeztették meg a képzőművészetet kedvelő közönséget, hanem a feltörekvő, tehetséges fiatalok is.
Az év egyik legmeghatározóbb momentuma a vajdasági magyar képzőművészet napja, illetve a köré szerveződő eseménysorozat volt, mivel 2014-ben ünnepeltük meg első ízben ezt a napot, mégpedig annak apropóján, hogy éppen ebben az évben, november tizennegyedikén volt Ács József születésének századik évfordulója. Ezen a napon nyílt meg a zentai Városi Múzeumban az Ács József 100 című retrospektív kiállítás, amellyel azonos időben a topolyai Juhász Erzsébet Könyvtárban három fiatal művész, Klájó Adrián, Szenti Lilla és Vass Szabolcs Refresh – avagy képek az avar alól című közös kiállításuk keretében az Ács József művei általi ihlettettség nyomán született alkotásaikat tárták a közönség elé. Mindez jóval több volt puszta véletlennél, hiszen egyrészt az Ács József 100 című kiállítás is a két település intézményei, a Topolyai Múzeum és a zentai Városi Múzeum együttműködése révén született meg, másrészt Ács József a képzőművészeti nevelés szükségességének hangsúlyozása jegyében annak többféle módozatát is képviselte, a hagyományos, intézményi keretek között megvalósulótól kezdve, egészen a Magyar Szó hasábjain elindított Képzőművészeti Levelező Iskolában megvalósítottig.
A két intézmény gyűjteményeinek sajátosságai, illetve maga annak ténye, hogy azok szorosan összefonódnak a művésztelepek történetével és tematikájával, az életműnek egy meghatározott szempontú bemutatását tették lehetővé a kiállítás szerzője, Szarka Mándity Krisztina művészettörténész számára. A két múzeum Ács-gyűjteménye kiválóan ki is egészítette egymást, ugyanis Zentán jobbára az életmű korábbi időszakából, az 1950–60-as évekből származó, Topolyán pedig inkább a későbbi időszakában készült alkotások voltak fellelhetőek. Az Ács József 100 című kiállítás megtekintésekor sokunkban kialakulhatott a varázslatos sokszínűség megélésének élménye, aminek okai egyrészt talán Ács József elméleti megalapozottságú, ugyanakkor a vizuális kultúrát a hétköznapi emberek felé közelíteni kívánó művészetében rejlenek, másrészt abban, hogy emlékét számos ma is nyitott kérdés őrzi. Ezeknek a kérdéseknek, illetve a megválaszolásukra tett kísérleteknek a megfogalmazása azért tekinthető örömtelinek, mert a vajdasági magyar képzőművészet napjával egyetemben kiváló lehetőséget kínál arra, hogy ráirányítsa a figyelmet a vajdasági magyar képzőművészetre, illetve annak kiemelkedő alkotásaira és alkotóira.
