A restaurálás után visszakerül eredeti helyére a szabadkai Szentháromság-szobor. A város első köztéri szobrát 200 éve, 1815-ben emelték, és a városháza előtt, a valamikori piactéren állt. Onnan, a mai kék szökőkút melletti helyről 1964-ben eltávolították, és áthelyezték a Szent Teréz-székesegyház mellé. Tavaly decemberben a szobrot lebontották, februárban kezdődnek meg a restaurálási munkálatok Biacsi Karolina kőszobrász-restaurátor művész vezetésével. A tervek szerint május végére elkészülhetnek az eredeti szerkezeti elemek, vagyis az oszlop konzerválása és restaurálása. A rekonstruált szobrok augusztusban kerülnek felhelyezésre. A Szentháromság-szobor restaurálása és eredeti helyére kerülése a Magyar Nemzeti Tanács kiemelt nemzeti programja. A felújítás költségeit az MNT fedezi magyarországi forrásokból, a szabadkai önkormányzat pedig a tervdokumentációt és az eredeti helyére való szállítást, felállítást.
Februárban kezdődik a munka
– A Szentháromság-szobrok a 17–18. században a templomterek, piacterek, főterek jellemző díszei, melyek egyben térmeghatározó alkotások is voltak. Ma már, főleg az anyaország határain kívüli területeken, nagyon kevés helyen őrződtek meg, és többnyire nagyon rossz állapotban vannak. Hogy egy Szentháromság-oszlop mekkora, azt meghatározta a város nagysága, pozíciója, kulturális befolyása, polgárainak tehetősége és egyháza is. Azt a tényt sem szabad elhallgatni, hogy Szabadka akkor a Magyar Királyság hat legnagyobb városának egyike volt. A szabadkai Szentháromság-oszlop a város főterén a maga egykor kb. 10 méteres magasságával (hiszen korábban több lépcső is tartozott a kompozícióhoz) erősen kiemelkedett a térből és uralta azt – hallottuk Biacsi Karolina kőszobrász-restaurátor művésztől, akinek a vezetésével, koordinálásával végzik el a restaurálást. – Az а mai tér ugyan már semmiben sem hasonlít az 1800-as évek eleji szabadkai főtérre, sok épület a maiak közül nem állt, így a kompozíció a téralkotás meghatározó „gigantikus” elemének számított, majd a beépítéssel ugyan csökkent a téralkotó és térmeghatározó mivolta, mígnem 1966-ban teljesen figyelmen kívül hagyva ezen funkcióját, az akkori ideológiának végül is engedve és megfelelve, áthelyezték a Szent Teréz-székesegyház mellé. A szabadkai Szentháromság-kompozíció több szobor egy oszlop köré rendezését mutatja, csúcsán az Atya-Fiú-Szentlélek hármas egységével, ahol az Atya és Fiú ember képében, a Szentlélek pedig galamb képében jelenik meg. A kompozíció központi frontális alakja a Szeplőtelen fogantatás, latin nevén „Immaculata” ábrázolás, a három oldali figurák angyalokat és Szent Mátét ábrázolják. Az alkotást az eddigi ismeretek szerint Karl Salzer zombori mester készítette, de jelenleg is folynak a történeti kutatások, a szabadkai, zombori és kalocsai levéltárakban – tudtuk meg a szakembertől.
– Maga az oszlop elemei rossz állapotban vannak, nemcsak a korából és anyagából kifolyólag, hanem az elmúlt évben alkalmazott anyagok és javítások, főleg az áthelyezés miatt alkalmazott beton használatának következtében. Az oszlop homokkőből van, és vélhetően az eredeti szobrok is homokkőből voltak. Az eredeti feliratos tábla pedig tömött vörös mészkőből készült. Elsőként a szoborkompozíció különböző anyagaiból vett mintákon végzünk természettudományos vizsgálatokat. Ez alatt értendőek az optikai mikroszkópos vizsgálatok és a nagyműszeres vizsgálatok is egyaránt. A kőmeghatározás ezen vizsgálatok fontos része. Az tudni kell, hogy a Szentháromság-kompozíció esetében az eredeti kifejezés használata csak a szerkezeti részre, vagyis az oszlopra vonatkozik, a szobrászati alkotások az 1964–66 között történt restaurálás során keletkezett másolatok, melyekről jelenleg még nem tudjuk, mennyiben tükrözik az eredeti szobrok kinézetét. Becslés szerint és szigorúan szobrászszemmel nézve nem sokban. A ’64–66-os felújításkor elkészült öntvénymásolatok anyagát is vizsgálni fogjuk. Állapotuk az elmúlt 50 évben sokat romlott, és átfaragással sem lehetne őket megtartani. Ennek nemcsak az anyag az oka, hanem a szobrászati szempontból nem kielégítő formai okok is. Ezért a szobrok rekonstrukciója mellett kell dönteni, mely során az összes történeti forrást segítségül kell hívni, valamint a korábbi felújítás és áthelyezés során eltávolított eredeti szobrok felkutatását is el kell végezni. Reményeink szerint a Ljubljanai Műemlékvédelmi Intézet ebben a segítségemre lesz, és megtaláljuk az eredeti szobrokat vagy azok darabját, melyből már stilisztikailag rekonstruálhatóak lesznek a szobrok.
A munkát már februárban megkezdjük, természetesen többen dolgozunk a restauráláson, az én szakmai vezetésemmel és koordinálásommal, hiszen ez egy olyan komplex feladat, amely nagyon nagy szakmai tudást és felkészültséget igényel, rengeteg háttérismeretet és anyagismeretet követel meg, ahogy a bontást is szakemberekkel együtt végeztük, a Faragó és Faragó cég olyan szakembereivel együtt, akik nagy tapasztalattal rendelkeznek. Terveink szerint május végére elkészülhet az eredeti szerkezeti elemek, vagyis az oszlop konzerválása és restaurálása. Elkészülte után a kijelölt terület megásását követően visszahelyezzük az oszlopot az eredeti helyére. A rekonstruált szobrok augusztusban kerülnek felhelyezésre, hiszen újraalkotásuk hosszadalmas és nagy munka. Itt jegyezném meg, hogy minden nagyobb munkafázis és egyeztetést igénylő kérdés esetén zsűrit hívok össze. Így lesz zsűri annak eldöntésére, hogy a források alapján ismert 7 lépcső vagy a mostani 3D tervek alapján megtervezett 3 lépcső kerüljön visszaállításra, ahogyan a szobrok újraalkotásának folyamatát is többször zsűrizni fogják. Ezekben a kérdésekben a javaslatok megvitatása a városi főépítész, megrendelő, projektgazda, műemlékvédelem és restaurátor feladata, szigorúan szem előtt tartva a műemlék érdekeit szolgáló érveket.
Az eredeti terveket a tervtárakban és levéltárakban még keressük. A szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézet a kompozíció felmérését már végzi, így minden darab kő pontosan fel lett mérve, ez alapján precíz munkát tud a restaurátor végezni. Tulajdonképpen ez képezi az alapját az én munkámnak is. A jól dokumentált és felmért objektum feltétele minden restaurátori munkának. Olyan anyagokat használunk, amelyeknek minőségi tanúsítványai vannak, és melyekkel évtizedes tapasztalataink vannak. A szakmában nagyon színes anyaghasználati paletta van már kínálatban. Minden esetben a restaurátori etikát betartva kell végezni a restaurálást.
A restaurátornak egyszerre kell történésznek, művészettörténésznek, természettudósnak, geológusnak, szobrásznak lennie, rendelkeznie kell építészeti alapismeretekkel, kémia, fizika és analitikai ismeretekkel egyaránt. Kizárólag akkor tudja feladatát a nagy mesterek nevéhez és tehetségéhez méltón és alázattal végezni, ha ezeknek birtokában megfelelő alázattal közelít nagyjaink munkájához.
Az európai értékrendhez tartozás szimbóluma
Lovas Ildikó, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának tagja volt az, aki kezdeményezte a Szentháromság-szobor visszaállítását eredeti helyére.
– Az elmúlt napok eseményei Szabadka kulturális életében, a felborzolódott kedélyek azt mutatják, nagy szükség van arra, hogy közösen gondolkodjunk a városunkról. Erre persze mindig is szüksége volt a városnak, de valahogy mindig önmagától is tudta csinálni ezt a folyamatot. Voltak kiváló pillanatai és nagyszerű emberei, akik ebben segítették, és akiknek köszönhetően élünk most ebben a városban, gondolok itt az épületek kialakítására, amelyek esetében Bíró Károly és Lechner Ödön tanítványainak a neve megkerülhetetlen, de meg kell említenünk Iványi Istvánt és Milko Izidort, különösen most, amikor 125 éves a Szabadkai Városi Könyvtár, mert ha egy város lelkéről beszélünk, akkor a kulturális tartalmairól is beszélünk, és az az intézményektől nem elvonatkoztatható. Nagyon is összefügg a kettő: az épületek kialakításának a sorsa és a tartalmának a megszervezése, támogatása – szögezte le Lovas Ildikó.
–A kultúrában újat hozni, teremteni valamit a polgárosodásnak a nagy korszakában, a 19. században is nehéz volt. A jelen pillanatban pedig a nehéz gazdasági helyzet, a kulturális értékválság, értékrendbeli válságok és elkülönböződéseket nagyon nagy tektonikus mozgásokat jelentenek, amelyek nem csak a kulturális életben vannak jelen. Ez nem először van így a történelem folyamán, a társadalmi átalakulások időszakában, mi is ennek vagyunk a részesei, az elszenvedői, ez egy európai értékválság. Ilyen pillanatokban fontosak azok a kapaszkodók, amelyek a város lakosságát, a város közönségét – ahogyan egykoron nevezték – összefogják. Hálával gondolok Mészáros Zoltánra, aki amikor évszámokhoz kötve írta meg Szabadka város történetét, azt is leírta, hogy az első köztéri szobor Szabadkán az 1815-ben felállított Szentháromság-szobor volt. A város lakossága, amikor elkezdte a saját kezével építeni a házait, utcáit és középületeit, akkor a várost építette. Amikor a barákat lecsapolva, a mocsarakat kiszorítva megkapaszkodott itt, nagy tektonikus mozgások után (törökdúlás, járványok), akkor közösen minden itt lakó elkészítette az első köztéri szobrot, amely magától értetődően az európai kulturális világban, az európai értékrend szerint a Szentháromság-szobor. Egy olyan világi szimbolikát is tartalmazott, amely Szabadkának a világhoz kapcsolását is jelentette. Nem gondolom, hogy a köztéri szobrok olyan üzenettel bírnak, amelyek egy város életében az elzárkózást céloznák, persze vannak olyan szobrok is, amelyek természetesen ideológia megfontolásból kapnak helyet, nyernek teret, ezért soha nem tudnám azokat a – lehet, hogy a magyar közösség egy része számára fontos – köztéri szobrok visszaállítását támogatni, amelyek mások számára nem a közösségi gondolkodás irányába mennek. A Jovan Nenad-szobrot nem tudom elfogadni, akármilyen módon védett is, mert a közös pontokat kell megkeresnünk. A Szentháromság- vagy a Flórián-szobor viszont a terek nyitását, a terek újragondolását tették lehetővé, a városba vezető utaknak az átadását a város közönségének, és ez mindenféleképp a városvezetőségre ró egy olyan feladatot és terhet is, hogy amikor a 21. század kihívásaival szembesülve újragondolja a városrendezést vagy a terek elrendezését, akkor erre figyelemmel kell lennie. A Szentháromság-szobor esetében nagyon fontos, hogy a Magyar Nemzeti Tanács Magyarország kormányának anyagi támogatásával ezt a projektumot úgy tudja megvalósítani, hogy ehhez magáénak mondhatja a Keresek Sándor vezette szoborállítási bizottság támogatását, a városi képviselő-testület egyhangú döntését, és úgy gondolom, hogy egy valóba egyszeri esemény ez. Nyilván akit megharap az utcán egy kutya, annak hiába mondjuk, visszaállítjuk a Szentháromság-szobrot, ez nem vigasztalja, vagy amikor végigmegyünk az utcán, és látjuk a lepusztult épületeket, tudjuk, hogy vannak még tennivalók, de a tétlenkedés, várakozás vagy a folyamatos morgás, acsarkodás nem visz bennünket előre, viszont ez egy nagyszerű ünnep, mert a jövőt csak úgy lehet tervezni, ha van kapcsolatunk azokkal a lelkekkel, elődökkel, akik 200 évvel ezelőtt felállították ezt a szobrot – hallottuk Lovas Ildikótól.
A megfelelő szakember
–A Szentháromság-szobor bontását és elszállítását a magyarcsernyei Biacsi Karolina okleveles kőszobrász-restaurátor-művész Restauro elnevezésű művészeti műhelye végezte. Ő felelt meg a közbeszerzési eljárás feltételeinek, amelyek között szerepelt az egyetemi végzettség, a szakmai tapasztalat – hallottuk Szűcs Balázstól, az MNT közbeszerzési referensétől. – A Hajnal Jenő elnök úr által a szobor restaurálására kiírt közbeszerzési pályázatra, amely már lezárult, Biacsi Karolina műhelye volt az egyetlen jelentkező, és mivel rendben voltak az általa benyújtott dokumentumok: egyetemi oklevél, a szakmai referencia, a tapasztalat, tehát ő végzi majd a restaurálást. Sikerült a Szentháromság-szobor régi helyétől mintegy 50 méternyire egy nagyon világos, tágas helyiséget találni, ahol természetes fénynél folyhat a munka.
A városközpontban a helye
Dr. Pénzes János szabadkai megyéspüspököt is felkértük, fejtse ki véleményét a Szentháromság-szobor visszahelyezéséről a város főterére:
–A legtöbb városban, faluban a Szentháromság-szobor a település központjában van, mert a hitére emlékezteti a keresztény embert, a hit ébresztése a célja. Nem a templom mellett van a helye, mint ahogyan annak sem lenne értelme, hogy egy városban vagy faluban az utcai kereszteket – amelyek jelek minden keresztény ember számára, és módot adnak az arra járóknak, hogy elmondjanak egy rövid imát – összeszednék és a templom körül helyeznék el. Minek, hisz a templom mellett egyébként is áll már egy kereszt. Amikor Maglai Jenő polgármester megemlítette, hogy visszahelyeznék a Szentháromság-szobrot a városháza elé, azonnal igenlő választ adtam, hisz a legtöbb ember ott, a város szívében fordul meg nap mint nap, és ha látja a Szentháromság-szobrot, egy kicsit megnövekszik a hite, és arra gondol, ő keresztény ember. Amikor a kilencvenes évek elején a városháza tornyáról lekerült a csillag és visszakerült a kereszt, volt, aki azt kérdezte, mi szükség erre, hogy a csillagot keresztre cseréljük, eddig sem nézett fel a toronyra, hogy ott milyen jel áll. Mi pedig azt kérdeztük: miért kellett az első jelet, a keresztet csillagra cserélni? Ha valaki nem nézett fel a csillagra, nem kell a keresztre sem felnéznie, ám a városlakók többsége keresztény ember, és a kereszt a hiteles jele ennek a városnak, történelmi szempontból is, és a mai ember szempontjából is, hisz a kereszt az a jel, amelyre a legtöbben szívesebben néznek fel. Ugyanígy van a Szentháromság-szoborral is, mindenképp a főtéren van a helye.
