Szabadka egyik ékessége a 235 éve felépült Szent Teréz-székesegyház. A két torony között, a főhomlokzaton szinte teljes magasságában már több mint 135 éve egy repedés éktelenkedik, amely az alapoknál indul, a homlokzaton halad át és elér egészen a tetőszerkezetig, és az utóbbi időben komoly gondokat okoz. Legutóbb 1912-ben végeztek el nagyobb felújításokat a templom külső részén, amikor a homlokzatot terranovával vonták be (nagy valószínűséggel a székesegyház volt az első a környéken, ahol ezt a nemes vakolatot alkalmazták). Ez a csodálatos, késő barokk stílusban emelt épület már régóta felújításra szorul, a renoválást már hosszú évek óta tervezik, ám anyagiak híján mindeddig elérhetetlen álomnak tűnt a felújítás, egyszerűen soha nem állt rendelkezésre elegendő pénz. Illetve, ahogyan Maglai Jenő polgármester fogalmazott: a Szent Teréz-székesegyház rekonstrukciójára évtizedek óta nem állt rendelkezésre ennyi pénz, mint ez az összeg, amelyet e célra az MNT – amely fontos feladatának tekinti a magyarság szempontjából jelentős műemlékek rekonstrukciójának támogatását – a magyar kormánytól kapott.
Most a székesegyház épületének megújulása realitássá vált. A Magyar Nemzeti Tanács a magyar kormány támogatása révén 165 millió forinttal – 65 millió dinárral – járul hozzá a Szent Teréz-székesegyház felújításához. Az idén van Avilai Nagy Szent Teréz születésének ötszázadik évfordulója, és a tervek szerint az év végéig legalább a munkálatok első szakaszát, a főhomlokzat és a tornyok felújítását sikerül befejezni, de ez attól is függ, hogy az állapotfelmérésnél milyen problémákat találnak a szakemberek. Ám annyi bizonyos, két-három éven belül a szabadkaiak körében csak nagytemplomként emlegetett székesegyház hamarosan pompás külsőt ölt, mégpedig a szabadkai püspökség, az önkormányzat és a Magyar Nemzeti Tanács példamutató együttműködésének köszönhetően.
Az, hogy a Szent Teréz-székesegyház felújítása nemcsak a város lakosságának háromnegyedét képező katolikusok számára fontos, hanem a város minden egyes polgárának, vallási hovatartozástól függetlenül, hisz kultúrtörténeti érték is.
Sok szabadkait itt kereszteltek meg, köztük a város európai rangú irodalmár szülöttjét, Kosztolányi Dezsőt is, ő és unokatestvére, Csáth Géza is gyermekkorában ide járt szentmisére. A székesegyház értékes oltárképei Josef Schoefft pesti, Kaspar Schleibner müncheni és Emmanuel Walch innsbrucki festőművész alkotásai. Ők festették a katedrális boltozatát is. A faldíszítések a zágrábi Johannes Clausen mester alkotásai. Amikor a ’70-es években felújították a templom egész belsejét, az oltárképeket Nikola Jandrijević belgrádi és Dušan Nonin újvidéki festőművészek, a faldíszítéseket pedig a zombori Kiss Lajos mester újította fel. Tehát, van mivel büszkélkednünk! És nemcsak mi gyönyörködhetünk majd hamarosan a végre megújuló székesegyházban, hanem a turistáknak is lesz mit megmutatnunk! Hisz a város, a szabadkaiak érdeke, hogy minél többen látogassanak ide.
