Hosszú perceken át tartó vastapssal jutalmazták a zentai Művelődési Házban összesereglett nézők a népszerű Kossuth-díjas mesemondót és népdalénekest, Berecz Andrást, aki kedden este a kiváló hangulatú mesék sorát és néhány különleges népdalt is felvonultató Angyalfütty című előadói estjével lepte meg a Tisza-parti település közönségét.
– A közönség mindig egyszeri és megismételhetetlen, mindig más egy kicsit az összetétele, másképpen viselkedik egy falusi közönség, másképpen egy egyetemi város közönsége, de akármilyen is a közönség, akkor sikeres az est, ha az ember megmozdítja őket, és ezt mindenhol másképpen érheti el – magyarázta Berecz András, aki elmondta, maga is kiválóan érezte magát Zentán, hiszen nagyon jó közönsége volt, olyan, amelynek tagjai érezhetően szeretik a meséket. – A mese ma nagyon népszerű, ahhoz képest, amilyen helyzetben néhány évtizeddel ezelőtt volt, ma meglepetéseket képes okozni, olyan helyeken is felüti a fejét, ahol korábban soha. Kezdi megszeretni a média is. Versenyek vannak, sok tanár észrevette, hogy érdemes a gyermekekkel mesét tanítani, és egész Európában olyan mesemondó közösségek alakulnak, amelyek lehetőséget kínálnak arra, hogy sok ember összejárjon, és attól függetlenül, hogy a mesterségük éppen kétkezi munkás vagy matematikus, együtt tanulják újra a meséket – hangsúlyozta a Kossuth-díjas mesemondó, aki elmondta, szerinte a mesemondó tud igazi becsületet szerezni a mesének, mert – ahogyan fogalmazott – ugyan a papír is szép, de akkor fénylik föl igazán, amikor egy ember is áll mögötte, hiszen a mese arra termett, hogy mondják, és hogy eközben szép, békés estéi legyenek az embereknek. – Sokféle iskolája van a mesemondásnak, amelyek közül az egyik nagyon hasonlít a színművészetre, hiszen van egy szöveg, amit megtanulnak, a másik, ami nekem rokonszenvesebb, arról szól, hogy szabadon ragadjuk meg a mesének a lényegét, és azt mindig próbáljuk magunkhoz igazítani. Az is előfordul ugyanakkor, hogy egy mesemondó élete végéig gyűjt, ami véleményem szerint nagyon nagy luxus, ezt a nyugati társadalmak már nem tehetik meg, mert elkoptak a mesemondók, de mi is az utolsó pillanatban vagyunk. Ha megtanul az ember gyűjteni, és a gyűjtött szavakat a mesékben a helyükre rakosgatni, akkor arra is rájön, hogy már nem is kell, hogy mesét mondjon, hanem az is elég, ha jól beszél. Ha az ember bemegy egy székelyudvarhelyi kocsmába, máris gyűjt, hiszen roppant érdekesen fogalmaznak, és ha annak azután a mesében is megtalálja a helyét, az olyan lesz, mint egy csodálatos gyümölcsfa, amit maga oltott be – magyarázta Berecz András, hozzátéve, a mesék üzenete szerinte ma is ugyanaz, mint ami évszázadokkal ezelőtt volt. – A keserű embernek megemelik a fejét, hogy küzdeni mindig érdemes. Nagyon ritka az a mese, amelyik nem ezzel foglalkozik. A mesék magát az embert rajzolják meg. A sok mese együtt maga az ember, úgyhogy aki a mese közelében jár, az nyugodtan leveheti a kalapját – tette hozzá a Kossuth-díjas mesemondó és népdalénekes, aki szerint a mesék népszerűsége a jövőre nézve is bizakodásra adhat okot mindenki számára, aki fontosnak tartja a meséket, illetve magát a mesemondást.
