A Bácsország szerkesztőségének díszülése (fotó: Pesevszki Evelyn)
Megjelenésének huszadik évfordulóját ünnepelte pénteken Palicson a Bácsország honismereti szemle. A szerkesztőség díszülését, amelyen az egykori és mostani munkatársak, valamint támogatók vettek részt, dr. Németh Ferenc főszerkesztő nyitotta meg, és alkalmi beszédében felidézte a folyóirat múltját, a vajdasági magyarság életében betöltött szerepét, illetve felvázolta a jövővel kapcsolatos terveket.
A főszerkesztő reményét fejezte ki, hogy a lap beindításáért, fejlődéséért és a két évtizedes fennmaradásáért küzdő csapat az elkövetkezőkben is megtesz mindent annak érdekében, hogy a vajdasági magyarság ezen fontos honismereti folyóirata teljesíthesse hivatását.
Németh Ferenc méltató szavakkal emlékezett meg azokról, akik már nem lehettek jelen a jubileumi ünnepségen, ám életükben erejüket nem kímélve mindent megtettek a folyóirat megalapításáért és fejlesztéséért. A folyóiratot 1995-ben Szekeres László régész, Magyar László levéltáros, Ricz Péter régész, Lalia Gábor levéltáros és Szabó József újságíró alapították. Közülük ma már csak Ricz Péter van az élők sorában – hallhatták az egybegyűltek.
– Hogy mi is pontosan a Bácsország? Gazdag történelmi és művelődéstörténeti múltunk, kincseink őrzője és népszerűsítője. Olyan helyismereti közlöny, amely fontos tudományos forrásmunka is egyben. Szellemi és tárgyi hagyományunk dokumentálója. Helytörténészeink, történészeink, néprajzmutatóink legnépszerűbb folyóirata. Identitástudatunk erősítője. Híd a környező népek történelme és kultúrája felé. A vajdasági magyarság történetének elkötelezett népszerűsítője, amely mindig nyitott volt az érzékeny történelmi témák irányában. A pozitív értelmében vett lokálpatriotizmus legfontosabb vajdasági sajtószerve. Helytörténeti műhely, amely tudományos igényességgel mutatja be a Délvidék múltját, néprajzát, művészettörténeti emlékeit, valamint a természeti környezetet is. Több évtizedes, folyamatos múlt- és értékfeltáró munkájának jelszava a következő lehetne: „aki nem ismeri múltját, jövőjét sem tudja behatárolni”. Szerbia egyetlen magyar nyelven megjelenő honismereti szemléje, amely 1995 óta létezik, 1998 óta pedig önálló folyóiratként jelenik meg. Kitartóan és elhivatottan őrzi, illetve menti közös értékeinket, közreadja őket, írásokkal, fotókkal, dokumentumokkal emlékeztet ismert, vagy kevésbé ismert jubileumainkra, elfeledett, ám jeles alkotóinkra. Saját meglátásom szerint a Bácsországnak három fontos jellemzője volt és van ma is: az értékőrzés, értékmentés és hagyománytisztelet. Ez foglalja talán össze a legpontosabban azt a tevékenységet, amelyet vajdasági magyar honismereti szemleként az utóbbi két évtizedben kifejtett, számos helytörténész, művelődés történész, levéltáros, néprajzkutató és egyetemi tanár kitartó közreműködésével. Az utóbbi két évtizedben felmutatott eredmények azt sugallják, hogy gazdag, értékes munka áll mögöttünk. Olyan munka, amit az elkövetkező években is folytatnunk kell, legalább olyan megszállottsággal és eltökéltséggel, mint az eddigiekben – fogalmazott Németh Ferenc.
A főszerkesztő bejelentette, hogy terveik között szerepel a Bácsország cikk-bibliográfiájának elkészítése és megjelentetése, majd reményét fejezte ki, hogy a folyóirat még sokáig a honismeret szolgálatában marad, értékeink őreként.
A továbbiakban felszólaló Ricz Péter részletekbe menően felvázolta, mekkora munka, kitartás, lelkesedés és elkötelezettség volt szükséges a folyóirat megalapításához. Az alapítók célja az volt, hogy utolérjék, és később esetleg le is körözzék a két legnépszerűbb magyarországi történelmi folyóiratot, a Rubicon és a História folyóiratokat, emelte ki Ricz Péter.
Id. Virág Gábor valamikori főszerkesztő alkalmi beszédében felidézte, hogy mennyi küzdelemmel járt fejleszteni, építeni a lapot, bővíteni munkatársainak körét és gyarapítani olvasótáborát.
A felszólalásokat követően Németh Ferenc főszerkesztő a szerkesztőség köszönetének jeléül, illetve a további munkára való ösztönzés céljából névre szóló oklevelet és jubileumi emlékérmet osztott ki a meghívottaknak.
