Ötödik alkalommal hirdették meg a Könyvtár, ami összeköt – Kárpát-medencei fiatal magyar könyvtárosok együttműködése elnevezésű programot, amelynek keretében október 3. és november 7. között nyolc határon túli és két magyarországi fiatal könyvtáros kapott lehetőséget arra, hogy részt vegyen az ösztöndíjprogramban. Közöttük volt Vuković Ildikó, a zentai Városi Könyvtár munkatársa is, aki saját bevallása szerint rendkívül hasznos tapasztalatokkal gazdagodott Budapesten.
– Hatalmas élményként éltem meg, hogy öt hetet tölthettem Budapesten, az Országgyűlési Könyvtárban, hiszen nagyszerű tapasztalatokat sikerült szereznem, és kiváló kapcsolatokat tudtam kialakítani, mind a határon túli kollégákkal, mind a budapesti könyvtárosokkal. A program rendkívül gazdag és sokrétű volt, rengeteg könyvtárba ellátogattunk, különféle konferenciákon vettünk részt, és kirándulásokat is szerveztek számunkra. Ellátogattunk például Pannonhalmára, ahol Ásványi Ilona, a Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár igazgatóhelyettese jóvoltából belelapozhattunk néhány muzeális értékű, több száz éves könyvbe is, ami óriási élményt jelentett számomra, akárcsak az, hogy az idén egy esztergomi kirándulás erejéig a korábbi ösztöndíjasok is csatlakoztak hozzánk, ami nagyon jó kezdeményezésnek bizonyult, hiszen még inkább elősegítette a tapasztalatcserét, a kapcsolatépítést és nem utolsósorban a barátkozást – magyarázta Vuković Ildikó, a zentai Városi Könyvtár munkatársa. – Az idén a nyolc határon túli és két magyarországi könyvtáros mellé kilenc olyan személy is csatlakozott, akiket a budapesti könyvtárak delegáltak, aminek valamennyien nagyon örültünk, hiszen ezáltal még teljesebb betekintést nyerhettünk a magyarországi könyvtári rendszer működésébe. Sok esetben ugyanis éppen a személyes beszélgetések során derült fény egy-egy olyan kezdeményezésre, egy-egy kiváló ötletre, amelyet akár itthon is hasznosítani tudunk. Megemlíteném továbbá azt is, hogy ellátogattunk a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárába, ahol a Keleti Gyűjteményt is megtekintettük, ami számomra nagyon érdekes volt. A kollégák olyan izgalmas dolgokat is megmutattak, amelyek ritkaságszámba mennek, köztük Széchenyi István naplóját, Vörösmarty Mihály Szózatának a kéziratát, és aminek külön örültem, az egyik kedvenc versemnek, Ady Endre Elbocsátó, szép üzenetének a kéziratát is. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy találkozhattunk Kövér László házelnök úrral, illetve az is, hogy Mátrai Márta háznagy asszony is fogadott bennünket az irodájában, ahol igen tartalmas beszélgetésen vehettünk részt. Mindemellett bekapcsolódtunk az Országos Könyvtári Napok programjaiba is, amelynek keretében a könyvtárosok csoportokra osztva utaztak Egerbe és Kecskemétre, illetve maradtak Budapesten, ahol meglátogatták az ottani könyvtárakat. Mi a csoportommal a kecskeméti Katona József Könyvtár vendégei voltunk, ahol kifejezetten olyan programokon vettünk részt, amelyek a gyermekolvasókat célozzák meg, és mivel ezek nagyon inspirálóan hatottak rám, úgy gondolom, hogy ezeket a tapasztalatokat is kiválóan tudom majd hasznosítani a mindennapi munkám során – tette hozzá Vuković Ildikó, aki elmondta, a pályázatra Baráth Hajnal Anna, a zentai Városi Könyvtár vezetője ösztönzésére jelentkezett, aki két évvel ezelőtt szintén részt vett a programban.
– Jómagam is pozitívan éltem meg azt az egy hónapot, amit a program keretében Budapesten tölthettem, és rendkívül fontosnak tartom ennek a programnak az üzenetét: megérteni és megértetni a határon túli könyvtárosok helyzetét, illetve lehetőséget teremteni egy olyan kapcsolathálózat kialakítására, amelynek révén a későbbiekben is segíteni tudjuk egymás munkáját, és itt nemcsak a határon túli könyvtárosokra gondolok, hanem az anyaországiakra is – hangsúlyozta Baráth Hajnal Anna, aki elmondta, neki annyival volt más a helyzete, mint kolléganőjének, hogy akkor ő volt az egyedüli vajdasági résztvevő, majd hozzátette, nagyon hamar sikerült összebarátkoznia a kárpátaljai, az erdélyi, illetve az egyéb területekről érkező könyvtárosokkal. – Mi is nagyon sok könyvtárba ellátogattunk, és nagyon jó érzéssel töltött el, hogy úgy éreztem, semmivel sem kevesebb az, amit mi kínálunk az olvasóinknak, mint az, amit az anyaországi könyvtárak kínálnak az ő olvasóiknak. Korábban úgy gondoltam, hogy az anyaországi könyvtáraknak sokkal több lehetőség áll a rendelkezésükre, többet adhatnak, másféle programokat kínálhatnak az olvasóiknak, ám a látogatások során bebizonyosodott, hogy mi is minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy hozzájáruljunk a közösségünk megmaradásához, illetve a közösség tagjai nemzettudatának erősítéséhez – fogalmazott Baráth Hajnal Anna, aki elmondta, a képzés során tovább erősödött bennük az az álláspontjuk is, miszerint a könyvtárra ma már elsősorban közösségi térként kell tekinteni. – Egy könyvtárosnak az a feladata, hogy olyan programokat, olyan rendezvényeket szervezzen, amely becsalogatja a kisgyermekeket, a fiatalokat, a felnőtteket és az időseket is az intézménybe, és lehetővé teszi számukra, hogy otthon érezzék magukat a könyvtárban. Ha a saját intézményünk példájából indulunk ki, akkor ki kell emelnünk azt, hogy szeptembertől decemberig olyan interaktív gyermekprogramokat szervezünk, amelyek hozzájárulnak a gyermekek képzeletvilágának, fantáziájának a fejlesztéséhez, és amelyeknek köszönhetően már eddig is csaknem kétszázötven gyermek látogatta meg a könyvtárunkat, ami óriási eredménynek számít. Annyiban talán valóban könnyebb a magyarországi könyvtárak helyzete, hogy lehetőségük van arra, hogy részt vegyenek a különféle európai uniós pályázatokon, amelyeknek köszönhetően olyan fejlesztéseket is meg tudnak valósítani, amelyekre nekünk egyelőre nincs lehetőségünk, illetve ezek a források a különféle kiadványok megjelentetésében, valamint a rendezvények szervezésében is fontos lehetőségeket nyitnak meg előttük. Nekünk a rendezvényeink megszervezésére azért nyílik lehetőségünk, mert a zentai önkormányzat rendszeresen támogatja a lebonyolításukat. A Magyar Nemzeti Tanács is nagyfokú támogatásban részesíti az intézményünket, aminek köszönhetően idén például rengeteg új könyvet tudtunk vásárolni, ugyanakkor ki kell emelnem a Márai-programot és a Nemzeti Kulturális Alap könyvtár-támogatási programját is, amelyek szintén nagymértékben hozzájárultak a könyvállományunk bővítéséhez, illetve ezáltal ahhoz is, hogy új olvasókat tudjunk toborozni – magyarázta Baráth Hajnal Anna. Hozzátette, úgy véli, a könyvtárosnak egyebek mellett az is a feladatai közé tartozik, hogy megismerkedjen az új könyvekkel, illetve lehetőség szerint el is olvassa azokat. – Mi is igyekszünk így tenni, hiszen úgy véljük, hogy csakis ilyen módon tudjuk azokat hitelesen ajánlani az olvasóinknak. Bármennyire is fejlődik a technika, bármennyire is próbáljuk modernizálni a könyvtárakat, a könyvtárosra mindig is szükség lesz, hiszen a könyvtáros az, aki rá tud mosolyogni az olvasóra, aki segíteni tud az olvasónak, azaz a könyvtáros az, aki az intézménynek lelket tud adni. Meggyőződésem, hogy szeretettel mindent el tudunk érni, éppen ezért úgy vélem, ha szeretet van egy intézményben, ha az olvasóink érzik a melegséget és az odaadást, akkor azt vissza is fogjuk kapni tőlük – tette hozzá a könyvtárvezető.
A zentai Városi Könyvtár munkatársai kiemelték, ezúton is szeretnének külön köszönetet mondani a program lebonyolítóinak, Markója Szilárdnak, az Országgyűlési Könyvtár igazgatójának és munkatársainak, Maltsik Balázsnak, Redl Károlynak és Villám Juditnak, valamint mindenkinek, aki hozzájárult a program sikerességéhez, hiszen – ahogyan fogalmaztak – a Könyvtár, ami összeköt program egy egészen új és izgalmas világot tárt ki előttük.
(Az írás Üveggolyó mellékletünkben jelent meg.)
