A szerbiai média helyzete teljesen rendezetlen, a médiára vonatkozó törvények ellentmondanak egymásnak, senki sem tudja, mihez tartsa magát. Szerbiának nincs médiastratégiája, valamikor a nyár közepére ígérik az illetékesek, hogy elkészül – ha elkészül.
Vajdaságban viszont elkészült egy tanulmány, amely alapos képet ad az itteni médiaszféra helyzetéről. A Vajdasági média – politikai kompromisszum vagy professzionális újságírás című tanulmány a média helyzetének több aspektusát vizsgálja: szó esik benne a kisebbségi tájékoztatásról Vajdaságban, a tartományi média privatizációjáról, az elektronikus médiumok engedélyeinek problematikájáról, de a kalózrádiókról is.
A szerzők, Szerencsés Zsuzsanna és Siniša Isakov a médiumok legégetőbb problémáira mutatnak rá ebben a dolgozatban, amelyből többek között kiderül, hogy három éve semmiféle előrelépés nem történt a médiaszférában, és ha történtek is lépések, azok rossz irányba vittek.
Siniša Isakov a Magyar Szónak elmondta, hogy a média terén ugyanaz történik, mint mindenhol máshol: a feketepiac egyre hatalmasabb, mert a rendezetlen viszonyok kedveznek a terjedésének.
– Vegyük példaként Újvidéket: itt több rádió működik, mint amennyinek engedélye van. Ennek persze lesújtó következményei vannak a legálisan működő rádiókra nézve, mert nem tudják fönntartani magukat, nem versenyképesek. A kalózok ugyanis nem fizetnek az államnak egy parát sem, ezért sokkal olcsóbb reklámteret tudnak kínálni. Ezzel a lehetőséggel sokan élnek, és így ellehetetlenítik a legálisan működő médiumokat. A kalózok ezért nem csupán a rádiókat veszélyeztetik az olcsó reklámáraikkal, hanem az összes médiumot. A megoldást nem a különféle ügynökségek megalapítása jelenti, mert az már nyilvánvalóvá vált, hogy ez az út nem vezet célra. Csakis az állam összehangolt fellépésével lehet véget vetni a feketepiac burjánzásának – mondta Isakov, aki megjegyezte, hogy a médiával kapcsolatos törvényeket folyamatosan változtatni kellene, mert ez egy dinamikusan fejlődő ágazat, amelynek szabályozására képtelenség idejétmúlt törvényeket alkalmazni.
Szerencsés Zsuzsanna, a tanulmány másik szerzője elmondta, hogy a médiumok privatizációjának leállítása óriási gondot jelent, és nem látni, mi lesz ennek a vége.
– Csakis egy jól kidolgozott médiastratégia lehet komoly kiindulópont, amely rendelkezik megfelelő mechanizmusokkal, anyagi kerettel, tehát konkrét megoldásokkal, és biztos perspektívát nyit a médiumok előtt. Így a médiaszféra tudhatná, mire számíthat, és tisztában lehetne azzal is, hogy hogyan viszonyul az állam a saját kötelezettségeihez. Jelen pillanatban a fő problémát a teljes káosz jelenti a szabályozás területén. Az egyik törvény egyféleképpen rendelkezik, a másik pedig másféleképpen. Ez a „szervezett káosz” – úgy látszik – megfelel bizonyos hatalmi központoknak, mert így tudják a leginkább érvényesíteni érdekeiket – vélekedett Szerencsés. Hozzátette még: bár a kormány bejelentette, hogy az év végéig befejezik a privatizációt, most május végén már eleve lehetetlennek tűnik, hogy ez a gyakorlatban is megvalósuljon.
– Itt mindenki azt csinál, amit jónak lát, vagyis ami az érdekében áll. Hét évig vártunk a nemzeti tanácsokról szóló törvényre, nagyon sok jó megoldása is van ennek a jogszabálynak, de a tájékoztatásra vonatkozó része nagyon szűkös és semmitmondó. A nemzeti tanácsok alapítói szerepére a törvénynek csupán egyetlen szakasza vonatkozik, és az is csak általánosságban fogalmaz. Egyáltalán nem dolgozták ki azt a részt, amely a nemzeti tanácsoknak mint a kisebbségi médiumok új alapítóinak a jogaira és – ami még fontosabb – felelősségére vonatkozna. Mert jogosan követeljük az államtól, hogy tegyen eleget saját kötelezettségeinek, és biztosítsa a kisebbségi média jövőjét és biztonságát, ugyanakkor senki sem beszél arról, hogy mi a nemzeti tanácsok kötelezettsége. Hol vannak az adott közösségek médiastratégiái? Évekkel ezelőtt ígérték be ezeket a stratégiákat, tudatában annak, hogy kötelesek elkészíteni, de a mai napig nem készültek el, pedig a nemzeti tanácsok már nyolc éve léteznek – magyarázta Szerencsés.
Szerencsés Zsuzsanna: Hét évig vártunk a nemzeti tanácsokról szóló törvényre, nagyon sok jó megoldása is van ennek a jogszabálynak, de a tájékoztatásra vonatkozó része nagyon szűkös és semmitmondó. Senki sem beszél arról, hogy mi a nemzeti tanácsok mint médiaalapítók kötelezettsége.
