Az újvidéki Sonja Marinković Általános Iskolában megtartott szülőértekezleten a jelenlevők egyetértettek abban, hogy Újvidéknek mind a négy, magyar nyelven is oktató általános iskolájára szüksége van, és ha az ezekbe az iskolákba, azaz a magyar osztályokba járó magyar diákokat egy közös osztályba csoportosítanák, akkor az a vég kezdetét jelentené!
A közös szülői értekezletet – amelyen mintegy hatvanan vettek részt, úgy szülők, mint pedagógusok – annak kapcsán hívta össze Ács József iskolaigazgató, hogy tudomására jutott egy olyan adat, amely szerint a Magyar Nemzeti Tanács egy olyan stratégia meghozatalára készül, amelynek egyik tétele megvonná a támogatást a tíz gyermeknél kisebb magyar osztályoktól, pontosabban: nem támogatnák az ilyen, kis létszámú osztályok megnyitását.
– Az első figyelmeztető jelzést augusztus végén kaptuk, amikor a minisztériumból felröppent az a nem hivatalos információ, hogy az ésszerűsítés elve alapján tagozatok összevonását serkentik. Megdöbbenve fogadtam a hírt, noha minket, mint iskolát semmilyen módon nem értesítettek hivatalosan ilyesmiről. Újvidék tekintetében – a Magyar Nemzeti Tanács rábólintásával – az az elképzelés hangzott el, hogy a négy kétnyelvű iskolából kettő maradjon, azaz, hogy magyar nyelvű tanítás ezentúl csak a József Attila és a Petőfi Sándor iskolákban folyjon.
Június 21-én a régi összetételű MNT részéről pozitív véleményt kaptam, 24-én pedig a végzés is megjött a titkárságtól arról, hogy az iskolánkban nyílhat magyar tagozat 5 diákkal. Napokon keresztül próbáltam kapcsolatba lépni a MNT oktatásügyi illetékeseivel, de azok nem jelentek meg, és nem mondták el véleményüket a témával kapcsolatban. Nem akarnak kommunikálni a szülőkkel, és ez nagy hiba. Végül egy velük folytatott telefonbeszélgetés alkalmával arról informáltak, hogy az MNT október 2-án meghozza az oktatásról szóló stratégiáját, amelynek egyik tétele kimondja: a tízes létszám alatti osztályok megnyitását nem fogják támogatni. Megtörténhet, hogy a tízes létszám nemcsak a Sonjában, hanem a többi újvidéki magyar iskolában sem lesz ki – mondta Ács. Budiszaván is tíz alatti a gyermekek létszáma az osztályokban, ha onnan Újvidékre irányítanák a diákokat, akkor az egyértelműen azt jelentené, hogy az ottani gyerekeket a helyi szerb iskolákba íratnák át, sokan nem vesződnének azzal, hogy a városba utaztassák gyereküket. Ha összevonnák az osztályokat, az automatikusan az újvidéki magyar középiskolai oktatás megmaradását is veszélybe sodorná.
– Az itteni magyarság nemcsak tömbmagyarság hanem szórványmagyarság is, az MNT-től a magyar oktatás megvédését várjuk, nem pedig annak felszámolását. Az MNT azon munkálkodik, hogy minél több helységben a magyar oktatás be legyen szüntetve, nem tudom, milyen okból kifolyólag teszik ezt. Jelen pillanatban semmilyen védelmünk nincs, önmagunknak kell szerveződnünk az összevonási folyamat ellen, nyomást kell gyakorolnunk – mondta többek között Ács József, aki az oktatás ésszerűsítésének pártfogója, de nem egyezik annak módszereivel, és azzal sem, hogy a racionalizációt a kisebbségekkel akarják kezdeni, holott ezek Európa-szerte pozitív diszkriminációt élveznek. – Ha egy kétnyelvű iskolában nem nyílik meg egy első osztály, akkor az a vég kezdetét jelenti. Magyar osztályokat Újvidéken nem számoltak fel még a legsötétebb miloševići időkben sem, sem a város radikális irányítása alatt, most pedig saját magunk indítványozzuk ezt, abszurdum! – figyelmeztet az igazgató.
Az iskolabusz sem jelenthet megoldást, hiszen Újvidéknek minden részében élnek magyar gyerekek, a busz nem tehet meg több száz kilométert naponta, ez a gyerekeknek is hatalmas megterhelés lenne, az anyagi kiadásokról nem is beszélve.
A szülők és a jelen levők közül többen felindulva bírálták a Magyar Nemzeti Tanács lépéseit, olyan vélemény is elhangzott, hogy az MNT egyenesen az újvidéki magyarság érdekei ellen dolgozik, a felszólalásokból érződött a tanács iránti ellenállás. Elhangzott az is, hogy a nagybecskereki „oktatás-ésszerűsítésnek” az lett a következménye, hogy az összevonás után most már egy magyar osztályban is alig van diák, a felszólalók egyértelműen ellenezték az összevonás, a leépítés vagy a gettósítás bármilyen formáját. Elhangzott olyan javaslat is, hogy a szerb–angol kétnyelvű iskolák példájára szerb–magyar tolerancia osztályokat is alakíthatnánk, szó esett az összevonás miatt munka nélkül maradó tanárok problémájáról. Menjen a magyar gyerek egyetemre, tanuljon, hogy taníthasson! De kit? – hallhattuk.
Egyet értettek abban, hogy a szülők felvilágosítása mindennél fontosabb, pontosabban az, hogy a potenciálisan magyar osztályba induló óvodás gyermek szüleit felkeressük, és személyesen magyarázzuk el neki, hogy miért fontos magyar osztályba íratni gyermekét!
A szülői értekezlet végén abban állapodtak meg, hogy a találkozón elhangzottakról megfogalmaznak egy szövegkiáltványt, amelyet aláíratnak a szülőkkel, és elküldenek a Magyar Nemzeti Tanácsnak. Tervben van ennek a szövegnek nyílt levél formájában történő eljuttatása is a magyar sajtóba, Ács József pedig követelni fogja a tanácstól, hogy az október 2-i dátum előtt hallgassák meg – élőben – a szülők véleményét!
(A témát folytatjuk, az MNT illetékeseit is meg kívánjuk kérdezni álláspontjukról.)
