Több év munkája van abban a két keskeny kis könyvben, amelyet az olvasó immár a kezébe vehet. Mindenekelőtt bizonyára azok forgatják majd szívesen, akik valamelyest járatosak a Hamvas-opusban, az ő számukra jelent igazi fogódzót a művekhez. Magántermészetű, személyi vonatkozású dolgokat ugyanis alig-alig találunk Hamvas Béla diáriumában, a kétkötetes mű kifejezetten munkanapló. A feljegyzések, rövid bejegyzések, szakmai észrevételek és megfigyelések rendre inkább koncepciók, vázlatok egy-egy készülő műhöz, így a pedánsan dátumozott napló utólag nyújt eligazítást a Hamvas-kötetek jobb megértéséhez. Egyszersmind nyomon követhetővé válik a magyar irodalom egyik legeredetibb, legműveltebb, de a köztudatban méltatlanul árnyékban maradó író fejlődésvonala és szemléletbeli kiteljesedése is.
Dúl Antal, a sorozat szerkesztője egy interjú során arra hívta fel a figyelmet, hogy a napló szövegeiben mindent háttérbe szorít Hamvas írói programja. Az is kitűnik, hogy nagyon magas moralitást követelt meg önmagával szemben. Dúl megjegyezte, hogy Hamvas is két birodalom határán mozog: az egyik a vallásosság, az exotéria, a másik – mondjuk így – az egységtudat ébersége, az ezotéria. Ez az intellektuális kettősség a naplókban hangsúlyozottan megmutatkozik.
Az életműkiadás 23. és 24. köteteként, NAPLÓK címmel megjelent, a Medio Kiadó által gondozott gyűjtemény 1942 áprilisával kezdődik, s tart egészen a szerző halálának évéig, 1968-ig. A több koffernyi anyagot Danyi Zoltán válogatta, jegyzetelte és rendezte sajtó alá.
