A sors szeszélye folytán hol iskolatitkár, hol tanár, hol hivatalnok, hol iskolaigazgató, hol tanügyi tanácsos, hol munkát kereső értelmiségi, hol könyvtárigazgató, hol főiskolai tanár. Kacskaringós, de tájainkon jól ismert értelmiségi életpálya az övé is. De csak látszólag, hiszen amíg a sors és az akkori hatalom egyik pályáról a másikra irányította át, addig ez az ember hallatlan erőfeszítések és önfeláldozás árán a Délvidék egyik legkiválóbb néprajzkutatójává képezte ki magát, mégpedig önerőből, elhivatottságból és büszkeségből – az idén hetvenöt éves Pénovátz Antalt legújabb könyvének csütörtök esti bemutatóján Rind Melitta néprajzkutató Hajnal Jenő a kötethez írt előszavának ezzel a részletével köszöntötte a szerzőt. Néprajzi és egyéb tanulmányokat tartalmaz az új, Megrakom a szekeremet kívís gabonával... című gazdagon illusztrált kötet, mely a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet gondozásában jelent meg. E lső tanulmánya a paraszti gazdálkodás és életvitel topolyai vonatkozásainak leginkább a XX. század második negyedében szokásban volt folyamatait ismerteti, e gy másik írás pedig a helyiek nyelvében észlelt jellegzetességekről számol be.
