Az 57. Magyarkanizsai Írótábor résztvevői csütörtökön nyilatkozatot fogalmaztak meg a szlovákiai nyelvtörvényről, amelyet a száz éve született Herceg János és Radnóti Miklós tiszteletére megrendezett irodalmi emlékest előtt dr. Pomogáts Béla, az Anyanyelvi Konferencia elnöke olvasott fel a József Attila Könyvtárban. Mint azt lapunknak Tari István, az írótábor programbizottságának elnöke elmondta, a jelenlévő irodalmárok által tegnap aláírt dokumentumot a szervezők el fogják juttatni Szlovákia belgrádi nagykövetségére, az Európai Unió belgrádi irodájába, valamint a média képviselőinek. A nyilatkozatot teljes egészében keretben közöljük.
AZ OTTHON VONZÁSKÖRÉBEN
Ha párhuzamokat szeretnénk keresni Herceg János író és Radnóti Miklós költő életében és életművében, talán az otthonnal kellene kezdeni: az otthonnal, mint az örökös vágyódás tárgyával Radnóti esetében, és a szélesebb értelemben vett otthon (Bácska) mindennapjainak és jellegzetességeinek irodalmi feldolgozásában Herceg esetében.
Radnóti Miklósról szólva, Pomogáts Béla az emlékesten kiemelte, hogy Radnóti költészetét és világszemléletét az otthonvesztés és az otthonkeresés tragédiája kíséri végig, amit tovább súlyosbít az a tény, hogy a költő Golgota-járására a magyar történelem egyik legtragikusabb éveiben került sor.
– Radnóti költészetének transzcendentális távlata, hogy egyszerre szólítja meg az ószövetségi és az újszövetségi tapasztalatokat; vallomást tesz arról, mit jelentett zsidónak és magyarnak lenni – hangsúlyozta Pomogáts Béla.
Herceg János életművét, és nem kevésbé emberi tartását méltatva, Mák Ferenc, az Aracs folyóirat főszerkesztője, többek között kiemelte, hogy a bácskai (tágabb értelemben délvidéki) magyarság mindennapjaival foglalkozva, az író teljes mértékben megérezte a táj és a lélek összhangját és misztériumát.
ÖSSZEFOGÁS KÉRDÉSE
Herceg Jánosnál maradva, a centenárium kapcsán megrendezett kettős irodalmi emlékest előtt nyílt meg a Dobó Tihamér Képtárban a Bucka-Gányó Művésztelep kiállítása, amelyet Herceg János emlékének szenteltek. A jelenlévő írókat és közönséget Pósa Károly, a képtár vezetője köszöntötte, majd őt követően Dudás Károly, a Hét Nap főszerkesztője méltatta az 1991-ben létrejött magán művésztelep eddigi munkásságát, míg Mák Ferenc a művésztelep idei munkájáról szólt, hangoztatva, hogy valamennyi művész a saját világába helyezte Herceg János emlékezetét. A különböző alkotók legkülönfélébb technikában készült munkáinak megnyitóján Gál József, a Bucka-Gányó Művésztelep házigazdája is jelen volt, aki alkalmi beszédében azon meggyőződésének adott hangot, hogy a délvidéki magyarság mindig kész összefogni, csak fel kell rá kérni.
SZEMTŐL SZEMBEN
A csütörtöki nap első délutáni műsorszáma a Magyarkanizsai Írótábor sajátos, és egyik legattraktívabb rendezvénye volt, a Szemtől szemben elnevezésű irodalmi közönségtalálkozó, amelyet minden évben másik utcában szerveznek meg. Ezúttal a Táncsity Mihály utca lelkes lakói adtak otthont az író-olvasó találkozónak, amelyen Rigó Béla, Sándor Zoltán, Bobory Zsolt, B. Foky István, Bence Lajos, Németh Péter Mikola, Serfőző Simon, Koncsek József és Tari István olvastak fel alkotásaikból a szép számban összegyűlt közönségnek
NOSZTALGIA ÉS VALLOMÁS
Péntek délelőtt a József Attila Könyvtárban a meghívott irodalmárok rendhagyó irodalomórákat tartottak a községbeli általános iskolás és középiskolás tanulóknak. A délutáni órákban ugyanott mutatták be Mák Ferenc, Papp György és Pomogáts Béla legújabb köteteit, majd ezt követően került sor a vendégek felolvasóestjére.
Az 57. Magyarkanizsai Írótábor a ma, szombat reggel 9 órakor a könyvtár olvasótermében kezdődő Nosztalgia és vallomás a kortárs irodalomban címet viselő tanácskozással zárul.
A Magyarkanizsai Írótábor nyilatkozata a szlovákiai nyelvtörvényről
A szerbiai Vajdaságban, Magyarkanizsán 2009. szeptember elején rendezett írótalálkozó magyar- és más nyelvű íróinak meggyőződése szerint a most hatályba lépett szlovákiai nyelvtörvény igen hátrányosan érinti ennek az uniós országnak magyar- és más nyelvű polgárait, összeegyezhetetlen az Európai Unió szellemiségével és jogrendjével, valamint az Unióba igyekvő közép-európai országok kötelességeivel és érdekeivel. Az Unióhoz csatlakozó országoknak és nemzeteknek, amelyeknek korábban meg kellett tapasztalniuk a kommunista rendszer jogfosztó intézkedéseit, különösen törekedniük kellene arra, hogy az Európában honos közösségi és kisebbségi jogelveknek maradéktalanul érvényt szerezzenek. A szlovákiai nyelvtörvény valójában visszatérést jelent a korábban általános, ennek ellenére illegitim kulturális diktatúra módszereihez. Kérjük az irodalom egyetemes és európai szellemiségét képviselő társainkat, közöttük szlovák íróbarátainkat is, hogy lépjenek fel ez ellen a rendszabály ellen, amely igazságtalanul, félelmet keltve és szükségtelenül korlátozza az anyanyelvi és kulturális jogokat, és veszélyezteti a Közép-Európában élő uniós nemzetek megbékélését.
