A Magyar Atlantisz (?) című dokumentumfilm a november végén Lakiteleken megrendezett Kistérségi és Kisközösségi Televíziók jubiláris, 10. Filmszemléjén három díjat nyert. A dokumentumfilmet a bácskossuthfalvi Alternativa Film készítette Vinaji Parti Andrea rendezésében. A film a művelődés kategóriában versenyzett: elnyerte a szakmai zsűri különdíját, egy közönségdíjat és a Hír TV különdíját, mindezzel emléklap, oklevél mellett könyv- és pénzjutalom is jár. A beküldött 96 nevezésből az előzsűri 20 filmet javasolt a filmszemle versenyprogramjába. A fiatal bácskossuthfalvi filmest eddigi legnagyobb szakmai elismeréséről faggattuk.
Ott voltál-e a szemlén, vagy csak a film szerepelt?
– Az előzsűri 20 alkotást juttatott a döntőbe és 10 alkotót hívott meg a szemlére. A tíz alkotó között voltam én is, de sajnos nem tudtam eljutni. Magyarországi kollégáink, Csernai Árpád és Hegedűs Anita képviseltek minket. A díjat Csernai Árpád vette át.
Az előző években szerepeltél-e már a szemlén?
– Tavaly szerepeltünk először, az azóta már elhunyt és általunk nagyra becsült Egri József biztatására. Józsi bácsi hívta fel figyelmünket annak fontosságára, hogy filmszemléken is megmérettessünk. A Szemző fiú esete Ungár Piroskával című alkotásunkkal indultunk a tavalyi szemlén, ahol az előzsűri a legjobb 30 film közé sorolta munkánkat.
Mit jelent számodra az elismerés?
– A díj azt jelenti számomra és a csapatom számára, hogy minden nehézség ellenére jó úton haladunk. Nagyon komolyan vesszük a munkánkat és szeretnénk, ha mások is komolyan vennének minket. A környezetünkben sokan fogadják kétkedve munkánkat. Nem egyszer szegezték már nekünk a kérdést, hogy miért csináljuk ezt, miért éri meg. Innen üzenném nekik: hát ezért! A Hír TV különdíja a legnagyobb elismerés számunkra, emellett az, hogy a zsűrit és a közönséget is sikerült meggyőznünk, abban a hitben erősít meg minket, hogy helyünk van a vajdasági magyar dokumentumfilm-készítésben.
Mikor készült a film, mi került a rövidített változatba?
– A filmet 2008-ban forgattuk, ám az utómunkálatokra csak az idei évben került sor. A tavalyi filmszemlén a zsűri megfogalmazása szerint a Szemző fiú esete Ungár Piroskával című munkánk legnagyobb hiányossága az időtartam volt, hosszúnak találták. Többek között emiatt rövidítettük le a Magyar Atlantisz (?)-t és sűrítettük össze tartalmát. Meglátásom szerint mindez nem vált a kárára, dinamikusabb lett. A méltatlanul elfelejtett vagy kevéssé számon tartott magyar történelmi és művelődéstörténeti értékekre kívántuk felhívni a figyelmet. Nagy Tibor történelemtanár magával ragadó előadása képezi a film narrációjának gerincét. Ő mesél többek között a Tarcal hegy elsüllyedt magyar világáról, a tatár és török dúlásokról, valamint Karlócának a szerb és magyar történelemben betöltött szerepéről, illetve Pétervárad legendáiról. Gyenge Károly, az akkori maradéki református lelkész pedig a jelenről mesélt, arról, hogy ő hogyan látja a szerémségi magyarság jövőjét. Kétszer jártunk a Tarcal hegyen és Péterváradon, a többi forgatási helyszínt Karlócát, Kamoncot, Mitrovicát és Maradékot egy-egy alkalommal kerestük fel.
Kik voltak a munkatársaid?
– A film producere Csernai Árpád, operatőre Lung Péter, hangmérnöke Vinaji Árpád, vágója és rendezője pedig jómagam. Ha lehet, megköszönném Nagy Tibor történelemtanárnak, hogy önzetlen segítséget nyújtott a film készítésekor.
Találtál-e már újabb filmre kívánkozó történetet?
– Régóta foglalkoztat dr. Hadzsy János élete és munkássága. Már két éve szeretnék egy dokumentumfilmet készíteni a híres topolyai orvosról, és most úgy tűnik, hónapokon belül ez meg is valósulhat.
Vajdasági Hollywood
A hat évet megélt topolyai videótábor 1986-ban azzal a céllal jött létre, hogy feltárja közelmúltunk szociográfiai, politikai, művelődési kérdéseit, ezekben a témakörökben dokumentumfilmeket forgassanak. Erről a jelentős táborról készített dokumentumfilmet Siflis Gordán Klára, szerkesztő – rendező és Farkas Miklós operatőr-vágó. A Vajdasági Hollywood című alkotást különdíjjal jutalmazták Lakitelken a Kistérségi és Kisközösségi Televíziók X. Filmszemléjén.
–1981-ben többek között Siflis Zoltán, Csorba Béla, Dudás Károly, egy felhívással fordultak a közvéleményhez, amelyben hangsúlyozták, hogy Vajdaságban nem készülnek dokumentumfilmek, filmszociográfiák és ők ezt a hiányt szeretnék pótolni munkásságukkal. A tábor '86-ban alakult, itt már szervezőként és alkotóként ott volt Egri József, Cservenák Pál, Póth Imre, Hoffmann Artúr, Szemerédi Magda is és még sokan mások. Ebben a táborban kezdték el a Nehéz idők című film forgatását, amely a beszolgáltatás időszakáról és túlkapásairól szól, majd minden évben több dokumentumfilmet készítettek. A 10 napos tábor idején eljártak forgatni, persze ennyi idő alatt nem lehet befejezni egy dokumentumfilmet, az év többi napján is dolgoztak, vágtak, szerkesztettek. De a táborban beszéltek az ötletekről, a további lépésekről, egymás munkájáról és ami a legfontosabb: együtt lehetett az alkotógárda – mesélte nekünk a rendező, Siflis Gordán Klára. – Amikor elkészültek a filmek, be kellett volna őket mutatni a közönségnek, de az Újvidéki Televízió nem sugározta ezeket, műszaki okokra hivatkozva. Az alkotók hát bepakolták a televíziót, a képmagnót és különböző művelődési házakban vetítettek, ezeket nagy beszélgetések követték. Ilyenkor újabb és újabb témák is felvetődtek. Olyan témákkal foglalkoztak, amelyekhez nem sokan mertek nyúlni. Itt készült el a Nehéz idők, a Cselédsors, az Ebben a puszta világban, a Temetetlen holtjaink, amely például elsőként foglalkozott az 1944-45-ös atrocitásokkal, de több más alkotás is.
A film gerincét a rendező férje, Siflis Zoltán vallomásai képezik, ő emlékezik vissza, hogy hogyan és miként is indult a tábor, milyen jelentős közösségformáló szerepe volt. Mivel Kláráék házában van az összes nyersanyag, ami a táborban elkészült, így a filmbe rengeteg archív anyag is bekerült a tábori légkörről, a forgatásokról, az akkori nyilatkozatokból is.
– A tábor egyik legnagyobb jelentősége, hogy olyan témákat dolgoztak fel, melyeket a hivatásos televízió nem mert vagy nem akart műsorra tűzni, de ugyanakkor meghatározóak a vajdasági magyarság közelmúltjának történetében. A másik fontos momentum, hogy ilyen jellegű táborra a határon túli filmkészítésben nincs példa. A Topolyai Film és Video Alkotótábor közösségében fogalmazódott meg a vajdasági magyarság érdekképviseletének létrehozása is, így ennek a közösségnek politikai súlya is lett. Hódi Sándor, Csorba Béla, Siflis Zoltán kezdeményezték, hogy létre kellene hozni egy vajdasági magyar érdekszervezetet. Végül is így alakult meg a történelmi VMDK abból a csapatból, akik a topolyai videótábor körül mozogtak – mondta Klára.
A Magyar Televízió határon túli szerkesztősége már jelezte, hogy műsorára tűzi a Vajdasági Hollywood című filmet és elbeszélget az alkotóval.
