Versenyek korát éljük. Csakhogy a sporton kívül alig akad olyan kategória, ahol többé-kevésbé egyértelmű lenne a rangsor, mert lehetetlen meghatározni, ki a jobb, vagy a legjobb. Leonardo vagy Michelangelo? Bach vagy Mozart? A Pink vagy a TV2? Csacsiság ezen morfondírozni!
A verseny határozza meg a tévéstúdiók műsorrácsát is, amit feltehetőleg az elvárások, a nézettségi mutatók alapján dolgoznak ki, attól függően, köz-, vagy kereskedelmi célok vezérlik-e a műsorkészítőket. Hogy hol a helye mindebben a kisebbségi szerkesztőségek műsorrácsának? Mi alapján áll össze pl. a Vajdasági RTV-ben a nemzeti közösségek műsorsémája? Vajon esetükben mennyire meghatározó az elvárás, vagy a nézettségi mutató? Felülkerekednek-e más szempontok, mint amilyen például a közönséges lehetőség?
Nem hinném, hogy sokat tévedek, amikor azt gondolom, hogy a Vajdasági, azaz az Újvidéki Televízió immár negyvenöt éves magyar szerkesztősége műsorsémáját csak részben befolyásolja a vele szemben támasztott elvárás, csakúgy a nézettség, meghatározója főleg és elsősorban a lehetőség. Olyan műsorokat gyártanak, amelyek előállítására van kapacitásuk: ember, pénz, és megint csak ember, és megint csak pénz. Nem titok, hogy jóval nagyobb is volt a szerkesztőség, a ház pedig sokkalta „pénzesebb”. Ebben az időszakban (a hetvenes évek vége, a nyolcvanas évek eleje) formálódott, alakult a magyar műsorok váza is, ami gyökeresen azóta sem változott meg. Igaz, akkor legalább százan dolgoztak ezen a műszakiakkal együtt, most viszont ez utóbbiak nélkül még harminc állandó munkatárs sem. A havi 3200 perces folyamba a kis- és nagyhíradók mellett 18 különféle műsor fér be, amelyek a politikaitól a szórakoztató jellegig sok mindent felölelnek, érintenek. Változatosak, igyekezettel készülnek, de a korlátozott lehetőségek miatt nem tudnak olyan széles választékot kínálni, mint más tévécsatornák, vagy mint egykor a szerkesztőség maga, amikor berkeiből fesztiváldíjas híradók, dokumentumfilmek, portréműsorok, sőt magyar nyelvű játékfilmek nőttek ki. Persze a nézők igényei végtelenek, még ennél több sem elégíti ki az elvárásukat. A néző filmeket akar, sorozatokat, sportközvetítéseket, szórakoztató műsorokat... Mindezt kevés tévéház tudja megadni, kisebbségi szerkesztőség pedig a világon egy sem. Ez könyörtelen tény, olyan, ami talán vissza is üt, mert, mi végre az igyekezet, ha úgy sincs kivel versengeni.
Az év elejei kimutatások azt igazolják, hogy olimpiai év lévén tavaly tévés berkekben a legnagyobb nézettséget zömmel sportesemények közvetítésekor jegyeztek, majd a sorozatok, filmek, azon belül a vígjátékok következtek. Ez egyúttal mindaz, amit egy kisebbségi szerkesztőség nem tud nyújtani. Így az újvidéki sem. Épp ezért nagy sikernek számít minden nézettségi adat, amit a szerkesztőség jegyez, mint ahogyan az is – társulva a jubiláló szerkesztőséghez intézett gratulációkhoz –, hogy egyáltalán megindult, majd ennyi éven át fennmaradt.
