Tavaly április óta folyik a munka azokban az oktatási központokban, ahol a Magyar Nemzeti Tanács által meghirdetett, kétéves néptáncoktatói képzés zajlik. Szabadkára, Topolyára, Újvidékre, Nagykikindára, Nagybecskerekre és Pancsovára a környező településekről is érkeznek tanulók, akik az elsajátított ismereteket néptáncoktatóként a saját közösségükben kamatoztatják majd: elméleti és gyakorlati tudásra is szert tesznek és a különböző tájegységek táncai mellett népi játékokat is tanulnak.
Így, a képzés első éves anyagának végén járva, két oktatási központot kerestünk meg, hogy megtudjuk, hogyan halad a munka Topolyán és Szabadkán.
– Hozzánk Kúláról, Bácskossuthfalváról, Pacsérról, Keviből, Szenttamásról, Gunarasról, Zentáról, Oromhegyesről, Gombosról jöttek tanulni. Az első négy hétvégén, amikor a feleségem és én tartottuk az órákat, 12 hallgató volt. Eléggé vegyes táncos alaptudással érkeztek. Vannak, akik már ismerik az alapmotívumokat, de olyan is akad, aki nem táncolt ezelőtt. A cél az, hogy visszavigyék a megtanultakat a saját közösségükbe, és aki már tanított korábban is, az még magasabb színvonalon tanítson, tehát a minőségi javulás is cél. Egy tájegységre négy tanítási egység jut. Elméleti és gyakorlati órák is vannak. Úgy próbáltuk összeállítani a programot, hogy a táncanyag oktatása mellett az adott tájegységhez tartozó gyermekjátékokról, népdalokról, népszokásokról, viseletanyagokról is essen szó. Azt szerettük volna, hogy a hallgatók átfogó, jól átlátható képet kapjanak egy-egy tájegységről – mondta Savelin László topolyai oktató. – 10–15 éve vezetünk néptánccsoportokat, arra törekszünk, hogy a tapasztalatainkat, az eddigi évek alatt megszerzett tudásunkat továbbadjuk. Topolyáról hatan a budapesti Táncművészeti Főiskolán néptánc-pedagógusi képesítést szereztünk, az ott tanultakat is megpróbáljuk valamilyen szinten átadni a hallgatóknak. Az oktatók vajdasági néptáncpedagógusok, vagy olyanok, akik évek óta eredményesen vezetnek néptánccsoportokat.
Savelin László elmondta, lassan az első éves anyag végére érnek, jól haladnak.
– A célunk az volt, hogy először olyan táncanyagokat tanuljanak, amelyek úgymond a könnyebb kategóriába tartoznak. Először a kis Magyarország táncanyagát próbáljuk elsajátíttatni. Ez mondjuk könnyebb, mint például az erdélyi táncok. Egyszerűbbek, mint az erdélyi forgós, forgatós táncok. Ezek az erdélyi táncok a második év anyagát képezik. Vajdaságról is szó esik, elmondjuk majd, hogy itt is van néhány hagyományőrző falu, amely sajátos hagyománnyal rendelkezik.
A képzés a tervek szerint 2014 elején ér véget, de ahogy beszélgetőtársunktól hallottuk, ez a programot támogató pénz beérkezésének ütemétől is függ.
– Saját zsebből ezt a programot nem tudnánk finanszírozni. A Magyar Nemzeti Tanács biztosítja az útiköltséget a hallgatóknak, valamint a tiszteletdíjat és az útiköltséget az oktatóknak. Az eddigiek szerint minden simán folyik, működik a dolog.
Szabadkán Szulovszki Szilvia tánckarvezető, oktató mesélt nekünk az itt folyó munkáról. Itt is áprilisban indult a képzés, és a hallgatók négy hétvégén át tanulják egy tájegység táncát, csakúgy mint Topolyán is, egy-egy tájegység táncát egy-egy oktatópáros, tehát két oktató tanítja. Szabadkán 10 hallgató van, akik lelkesek, jól haladnak az ismeretszerzésben.
– Az első évben főként ugrós táncokkal foglalkoztak a hallgatók, a másodikban jönnek a forgatós táncok. A hallgatók a környező falvakból jöttek, leginkább Horgosról, de sok a szabadkai is. Különböző a tánctudás, amivel érkeztek a hallgatók, s mivel elsősorban olyanoknak szól ez a képzés, akik már táncolnak, esetleg már tanítanak is, a képzés lényege nem konkrétan maguknak a táncoknak a megtanítása, hanem a cél, hogy különböző tanítási módszerekkel ismerkedjenek meg, hogy hogyan lehet a különböző korosztályoknak a legegyszerűbben megtanítani a táncokat. A cél, hogy Vajdaságban színvonalasabb néptáncoktatás legyen. Mi néhányan befejeztünk már egy másfajta néptáncoktatói képzést, és az ott szerzett tudásunkat is próbáljuk átadni – mondta Szilvia.
