Dr. Viktorija Aladžić építész, a szabadkai Építőmérnöki Kar professzora évek óta kutatja Szabadka történetét, a most megjelent Szabadka, amely eltűnik című könyvében is erről tesz tanúbizonyságot: mintegy 50 épület történetéről ír, olyan épületekről is, amelyek lebontásra ítéltettek, de szerinte nem érdemlik meg, hogy eltűnjenek. A könyvbemutatót egy, az itt élő, illetve valaha itt élt népek zenéivel kísért előadással kötötte egybe. Egészen az 1700-as évekig visszatekintve hallhattunk Szabadka történelméről, különösen az épületekről, az építőanyagokról, a különböző városrendezési tervekről, például arról, hogy 1780-ban jelent meg az első öntöttvas oszlop, hogy 1815-ben épült fel az első emeletes ház, hogy olyan leleményességgel építették át a parasztházakat városi házakká, hogy semmit sem kellett lerombolni, lebontani. Hangsúlyozta, hogy a színház épülete volt az első monumentális középület, az etnikai hovatartozástól független találkozások helyszíne volt az ebben lévő színházterem, a bálterem, az étterem és a cukrászda.
– Számomra a városi társadalom széthullásának a szimbóluma a színházépület lebontása. Nem működnek együtt az itt élő nemzetiségek, nem funkcionálnak együtt. Az lenne jó, ha együtt tudnánk küzdeni ezért a városért. Azt kívánom hát, hogy kicsit többet, kicsit jobban működjünk együtt a város szeretete és tisztelete érdekében – hallottuk a könyv szerzőjétől.
Az előadással egybekötött könyvbemutatóra kíváncsiak megtöltötték a szabadkai Lifka Sándor Art mozi termét, és a tervek szerint dr. Viktorija Aladžić még néhányszor megismétli előadását.
