– A Magyar Nemzeti Tanács közigazgatási hivatalán belül a kultúrára vonatkozóan elkészítjük immár második éve azt a teljes nyilvántartást, amibe belefoglaljuk mindazokat a pályázati pénzeket, amelyeket mind anyaországi, mind itteni forrásból kapnak az amatőrök, illetve a hivatásos intézmények. Nagyon fontos a magyarországi pályázás, de szeretném hangsúlyozni, hogy az itteni források sem jelentéktelenek: 2012-ben a hazai forrásokból 92 millió dinár, magyarországi forrásokból 59 millió dinár került szétosztásra a vajdasági magyar kultúra területén. Ezért is készítjük el ezeket a kimutatásokat, hogy összességében lássuk, tudjuk, hol kell segíteni, hol, melyik területen kell jobban odafigyelni, mert így tudunk egy átfogó pályáztatási képet vagy véleményezést megfogalmazni az MNT kulturális bizottságán belül. Talán az utóbbi időszakban gyakrabban előfordul, hogy valakik, akik évek hosszú során kaptak egy bizonyos összegű támogatást, nem kapják azt vagy nem annyit. Ez nemcsak a magyarországi pályázati forrásokra érvényes, hanem minden pályázati forrásra. Ezt nem érzem problémának, hiszen az a cél, hogy minél többen jussanak lehetőséghez. Másrészt sehol nincsenek bérelt helyek, sehol nincsenek biztos pénzek, ezt minden pályázó tudja. Ha ez nem így volna, akkor mindig ugyanazok a rendezvények kapnának támogatást, ugyanaz az 5, a többi 150 meg elsorvadna. Az nagyon fontos, hogy legyen egy olyan áttekintés a pályázatok vonatkozásában, hogy a fenntartás, a rezsiköltség lehetőség szerint az önkormányzatokat terhelje, és a programok megvalósulására tudjunk koncentrálni, akár magyarországi, akár MNT-s vagy más forrásokból. A Magyarország által támogatott, kiemelt jelentőségű nemzeti programok csak Vajdaságban léteznek, az anyaország a Kárpát-medence más régióiban csak intézményeket támogat ezen formában. Emlékezzünk vissza, hogy a Vajdaságban az intézményi támogatás milyen feszültségeket jelentett a korábbi időszakban. Egyrészt emiatt, másrészt pedig azért, hogy meg tudjuk valósítani a stratégiában megfogalmazott célokat, mi azt kértük, hogy programok legyenek támogatva. Egyébként is az intézmény fenntartása véleményünk szerint állami feladat, természetesnek kell lennie, hogy az állam fenntartja az intézményeinket, amelyek értékteremtésben ugyanúgy hozzájárulnak az ország fejlődéséhez, mint bármely más intézmény. A 2013-as évben a kiemelt jelentőségű nemzeti programokra Magyarországtól a kultúra 57 millió forintot kapott, amiben például az idén a Tanyaszínház előadása is benne van. Ez azt jelenti, hogy amit a Magyar Attiláék tavaly novemberben elterveztek, leírtak, hogy ennyibe fog kerülni, azt Magyarország a Bethlen Alap révén nemzetileg kiemelt programként támogatja. Emellett az MNT a saját költségvetéséből 700 ezer dinárral támogatja a bánáti turnét. Ehhez még hozzájárul, hogy Bácskában, a tömbben az önkormányzatok megveszik az előadásokat, és így kerül sor a bácskai turnéra. Azt gondolom, hogy a Tanyaszínház vonatkozásában ez az anyagi biztonság, ami az előadás elkészítését, a bánáti turnét illeti, nagyon jó példa arra, hogyan lehet több forrásból építkezve előrejutni, haladni és megvalósítani projektumokat. Illetve említhetjük a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet digitalizálási programját, valamint a Forum Könyvkiadónak, a VMMI-nek és az MNT-nek a közös kiadói tevékenységét. Ez azért jó, mert akár egy, akár három reprezentatív kiadványt adunk ki, az nem egy intézményünket terheli, hanem a teher három részre oszlik el, ezzel nemcsak a pénzügyi terhek lesznek kisebbek, hanem az együttműködést is ki tudjuk hangsúlyozni. Nagyon fontosnak érzem, hogy a magyarországi támogatás folyamatosan jelen van, és annak ellenére, hogy a támogatás legnagyobb része az oktatásba és a felsőoktatásba, valamint a médiába áramlik, és szinte elenyésző részét kapja a kultúra, a kultúrában mégis az építkezésre, a projektumokra, a programok megvalósítására fordítjuk a pénzeket, és nem például intézmények működtetésére. Amivel még ki kellene bővíteni a pályázati átláthatóságot, az az, hogy miképpen működik egy-egy intézmény, mennyire sikeresek a programok, vannak-e adósságai. Amikor nem juthat mindenkinek támogatás, arra mindenképpen oda kell figyelni, hogy ne mindig ugyanazok jussanak anyagi eszközökhöz – hallottuk Lovas Ildikótól. – Másrészt pedig így vagy úgy döntést kell hozni, és mindig lesznek elégedettek és elégedetlenek.
Miután egy pályázaton – jelen esetben a Bethlen Alap pályázatán -- megítélik a támogatást, és ha végignézzük a listákat, amelyeken több tucat intézményünk szerepel, némelyik megkapta a kért összeget, némelyik nem. Tehát van, aki elégedett, más pedig nagyon elégedetlen. Ön az MNT művelődési tanácsosaként mennyire elégedett?
– A kiemelt jelentőségű nemzeti programok vonatkozásában tudok erről nyilatkozni, hiszen azt mi fogalmaztuk meg, a BGA-pályázatoknak van egy része, amit a Szekeres Alapítvány kuratóriuma és annak szaktestületei, mint a BGA együttműködő partnere véleményez, és van egy terület, amelyről Budapesten döntenek. De úgy gondolom, mindenütt érvényesülő, egységes elv, ami szerint kell lenniük olyan programoknak, projektumoknak, amelyeket útjukra kell indítani, vannak olyanok, amelyeket fejleszteni kell, és vannak olyanok, amelyektől el kell tekinteni. A kiemelt jelentőségű nemzeti projektumaink, amelyeknek a támogatása szintén ebből a keretből történik, két évnél tovább nem tartanak. Úgy vélem, ez nem rossz elv. Ilyen a néptáncoktatók képzése vagy a Deszkára fel, amely egyéves program volt. Az a célunk, hogy amit elkezdtünk, azt valósítsuk meg, aztán egy új területen dolgozzunk tovább. Melyik lesz ez az új terület? Például jelen esetben a népzene-oktatás fejlesztése. Olyan programban gondolkodunk, amely a zeneiskolákhoz kötődik, a hangszeren már játszó gyerekek érdeklődését szeretnénk felkelteni a népzene iránt, és a művelődési egyesületeinkhez kötve egy kiemelt program keretében hoznánk meg a kedvüket ahhoz, hogy legyen jó népzenész-utánpótlásunk. A Batyu tábor ugyanis valamikor 80 gyerekből állt, manapság pedig nincs elég érdeklődő. A népzene most olyan helyzetben van, hogy oda kell rá figyelni, fel kell zárkóztatni. Mindezt nem én mondom, hanem a szakmabeliek, a népművészet ifjú mesterei, a VMMSZ elnökségi tagjai. Ők hívták fel rá a figyelmet, ők írják meg ezt a programot.
Amely szervezet, intézmény nem kapott támogatást, és emiatt nehéz helyzetbe kerül, hova fordulhat?
– Az biztos, hogy az emberek mindenütt úgy tervezik az évet, hogy számítanak a pénzre. A pályázás bonyolult dolog, és helyenként igazságtalannak megélhető rendszer. Nem jön be minden pénz és minden támogatás, amire számítunk. Ami a művelődést illeti, a pályázók is tudják már, hogy júniusban – amikor lefutott szinte az összes pályázati kör országos, tartományi, önkormányzati szinten – írjuk ki az MNT-ben a pályázatot, mert akkor már látjuk, kik azok, akik nem kaptak más szinteken vagy akár a magyarországi pályázatokon, és akkor rájuk külön odafigyelünk, hogy ne maradjanak támogatás nélkül. Ez az MNT saját pályázata a kultúrában. És lesz még egy pályázat, a kiemelt rendezvények és a kiemelt kulturális intézmények számára írunk ki pályázatot szeptemberben. A más területeken pályázók, akik nem kaptak pénzt, de számítottak rá akár az ifjúság, akár a felsőoktatás vonatkozásában, azok fordulhatnak a nemzeti tanácsnál a megfelelő terület felelőséhez. Biztos, hogy számot vezetnek róluk, arról, hogy legyen egy fajta arányosság, egy bizonyos méltányosság, de nem hiszem, hogy bárki meg tudja oldani azokat a problémákat, amelyek egy pályázaton kért összeg kieséséből következnek. De ezért a segítségért, tűzoltásért, ki hova tartozik, oda kell fordulni.
A kultúra terén a pályázásnál mi volt az az elmúlt időszakban, ami sikertörténetként könyvelhető el?
– Az, hogy van egy nyitottság a pályázók részéről, van egy nagyfokú összehangoltság a hivatal, a bizottság és a pályázók között. A pályázók megkeresnek bennünket és szólnak, hogyha valahol lemaradtak a pályázati pénzekről. Örülök, hogy elmondhatom a kultúra vonatkozásában, hogy nem a vádaskodás, hanem figyelemfelhívás céljából keresnek meg bennünket: mi itt nem kaptunk, figyeljetek erre oda, és mi igyekszünk odafigyelni. Közösen tudunk gondolkodni, és ennek az egyik nagyon fontos eleme, hogy pontos céleszközként, pontosan meghatározott programokra érkeznek be a pályázatok, és az elszámolások is megérkeznek. Nekünk szinte nincs olyan pályázónk, akit ki kellene zárni a következő évben, mert nem számolt el, az elszámolása nincsen rendben. Én ezt sikernek élem meg. Többek között ezen felbuzdulva azt szeretném, ha a jövő évben a művelődési egyesületek utazhatnának, eljutnának akár testvértelepülésre fellépni, akár a kulturális örökségünk részeit megtekinteni. Erre vonatkozóan nemsokára felhívást fogunk közzétenni, amiben nem csak pályázni kell majd, de bemutatkozó szöveget is írni: az egyesületről, a céljaikról, a kisközösség, falu, város történetéről, egyszóval mindarról, ami őket összekovácsolja, és amit másokkal is szeretnének megosztani. Szeretném, ha a kultúra területén 2014-ben az MNT-ben ez finanszírozni tudnánk. Ezzel egyrészt a bemutatkozás mellett egy utazási lehetőséget biztosítanánk, másrészt ez örömforrás, szellemi táplálék, ihlet- és ötletadó dolog lenne a tevékenységük továbbvitelében, olyan feltöltődés, amely a munkájukat segíteni fogja.
A kultúra terén ilyenkor sincs holt idény, például most van folyamatban az Újvidéki Színházban az igazgatóválasztás. Sok mindenkit érdekel, mi zajlik, sok a találgatás. Hogyan áll a pályázat?
– Az Újvidéki Színház az MNT kiemelt kulturális intézménye, és az MNT kulturális bizottságának lehetősége van az előzetes véleményezésre. Erre az igazgatóbizottság kéri fel a kulturális bizottságot. A pályázat június 30-án zárult le, az igazgatóbizottság összeült, előzetes véleményt kér a kulturális bizottságtól, amelynek az ülését Siflis Zoltán elnök a jövő hétre hívta össze. Két jelölt adta be a pályázatát, de formai szempontból csak egyikük felel meg a pályázati feltételeknek. Amit ebben a pillanatban biztosan tudunk, mert külön-külön, de elmondták nekünk a jelöltek, nagyfokú együttműködési szándék van bennük. Ebben a helyzetben, amikor a törvény értelmében és a pályázati kiírás mentén csak az egyik jelölt felel meg, de az intézmény folyamatos fejlődéséhez mindkét pályázó munkájára szükség lehet, ez nagyon fontos elem. Ennyit lehet egyelőre elmondani erről a folyamatban levő igazgatóválasztásról.
Anyaországi és hazai támogatások a kultúra terén 2013-ban eddig:
Bethlen Gábor Alap:
– Nemzetileg kiemelt jelentőségű programok - kultúra terén–22,3 millió dinár (57,5 millió Ft)
– Bethlen nagyösszegű támogatások: 43,3 millió forint
– Bethlen kisösszegű támogatások: 35,3 millió forint
Tartományi Művelődési Titkárság: 7,2 millió dinár
Tartományi Oktatási és Nemzeti Közösségi Titkárság: 14,8 millió dinár
Kulturális Minisztérium: 1,2 millió dinár
Községi támogatások: 6,7 millió dinár
MNT amatőr művelődési egyesületek kiemelt kulturális rendezvényei – pályázat 675 000 dinár
MNT költségvetésből támogatott intézményeknek, egyesületeknek 10,9 millió dinár
MNT általános pályázat művelődési egyesületeknek: 1,8 millió dinár
