Amit eddig elmulasztottak, azzal kár foglalkozni, nézzük inkább azt, ami megvalósítható. Mert lehetséges például, hogy könyvkiadóink szövetségre lépjenek, közös fellépéseiket és a terjesztést együttesen szervezzék, kiadványaik pedig pedig egy helyen megtalálhatók legyenek, a róluk szóló alapvető információkkal egyetemben. Az ügyet előbbre vivő szándékkal jöttek össze tehát Zentán vajdasági magyar könyvkiadóink, a tanácskozás pedig egyik fontos eleme volt a Magyar Kultúra Napja rendezvénysorozatának.
Nos, tartományunkban három jelentősebb könyvkiadó működik, néhány kisebb, tizenvalahány még kisebb, s szinte bemérhetetlen azok száma, amelyek időnként szintén kiadványokat jelentetnek meg (falumonográfiák stb.). Mindezek közül egy (a Forum) rendeltetése szerint közcélokat ellátó intézmény.
A kissé kusza, felesleges részletekbe is belebonyolódó beszélgetésből annyi mindenesetre világossá vált, hogy a könyvek legális forgalmazását és külföldre való szállítását illetően nehéz illeszkedni a törvényes jogi keretekhez, ehhez gyakran hiányzik az eligazítás is, nincs továbbá olyan tőkeerős könyvkereskedő, amely ezt a feladatot felvállalná. Így aztán jobbára mindenki maga próbálja megoldani ezeket a gondokat, személyesen alakítva az ehhez szükséges kapcsolatokat.
Bár szinte minden felszólaló az esélyegyenlőség fontosságát hangsúlyozta, az is kitapinthatóvá vált, hogy más és más a „nagyok” és a „kicsik” rajthelyzete, avagy a kisebb könyvkiadók külön támogatásra szorulnak a felzárkózáshoz. Sikerült ugyanakkor rögzíteni a szinte első számú tételt, miszerint lényeges ugyan, hogy kiadványaink eljussanak a budapesti könyvfesztiválra és az ünnepi könyvhétre, a legfontosabb azonban mégis az, hogy az itt kiadott könyvekhez az itteni olvasó hozzájuthasson.
Ötletekből, elképzelésekből nem volt hiány: közös információs csatorna működtetése, a könyvhálózat bővítése, a könyvbusz racionálisabb kihasználása, az online könyvárusítás lehetővé tétele, a hazai rendezvényeken való együttes fellépés megszervezése, vajdasági magyar könyvnapok meghonosítása és így tovább.
„Az együttműködéssel mindenki csak nyerne, s ha közösen intéznénk a könyvterjesztést, az olcsóbbá válna” – hangzott el a beszélgetés során. Ehhez viszont pedánsan rögzíteni kellene a „játékszabályokat”, többek között pontosítani a közfeladatokat ellátó könyvkiadónk tevékenységi körét, valamint az egyesülésbe lépők jogait és kötelezettségeit. Mert talán mondanunk sem kell, markánsan körvonalazódott egy céh (egyesület) megalakításának gondolata (erre létezik is kész példa: Romániai Magyar Könyves Céh). Valószínűsíthető ugyanakkor, hogy leginkább a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet hatáskörébe illő az összes kiadványok begyűjtése, tárolása, s a naprakész lista elkészítése (ez az adatbázis – tegyük hozzá – „kölcsönözve” hozzáférhető lehetne a Vajdaság Ma és a Magyar Szó honlapján is).
Idő hiányában az említett tanácskozáson nem állt össze záradék, ezért kézenfekvő, hogy a Magyar Nemzeti Tanács illetékes bizottságának kellene a legsürgősebben, még „melegében” megszerveznie a folytatást, már pontos határidőhöz kötve az elképzelések formába öntését, és kidolgozva az ehhez szükséges dokumentumokat.
