Az idei Magyar Filmszemlén a legkevesebb szó a bemutatott filmekről, azok minőségéről, illetve értékeiről és hibáiról esett. Vagyis az esztétikai szempontokról. Minderre persze nagyjából már egy éve fel lehetett készülni, hiszen a tavalyi mustra egyik sajtótájékoztatóján úgy fogalmaztak a szervezők: „valószínűleg lesz valami, amit negyvenharmadiknak neveznek, de az már nem a Filmszemle lesz”. A jövendölés pedig beteljesült, ezért is nevezi a sajtó és a közbeszéd a 43. Magyar Filmszemlét fapados mustrának.
Ezt a helyzetet szemlélteti érzékletesen, hogy szombaton nyílt indulatokat váltott ki Andrew G. Vajna, a nemzeti filmipar megújításáért felelős kormánybiztos megjelenése a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházban, ahol A magyar film helyzete az európai filmkultúrában címmel tartottak konferenciát. Pedig, ha valaki, hát Vajna igazán illetékes a rendezvény fapadossá válásának, pénztelenségének, leminősítésének és lesilányításának kérdéskörében. A konferencia vendége Ulrich Gregor német filmtörténész, moderátora pedig Báron György kritikus volt. „A Balázs Béla Stúdió egyedülálló műhely volt Kelet-Európában, bátor kísérletezés jellemezte az ott alkotók munkáit” – értékelte a német filmtörténész, aki szerint a magyar filmművészetnek meg kell őriznie folytonosságát. S lényegében ehhez a megállapításához kapcsolódott Sopsits Árpád filmrendező, amikor arról beszélt, hogy a fiatalok hiányát észlelte/érzékelte nemcsak a fapados szemlén, hanem az utóbbi időszak magyar filmtermésében is: „fortélyos félelemnek” nevezte, hogy a pályakezdők attól tartanak, nem kapják meg a megfelelő támogatást a következő filmtervükre, ezért nagyon sokan bele sem kezdenek. Janisch Attila filmrendező pedig – akinek nevéhez például a nagyszerű Hosszú alkony című alkotás is kapcsolódik a kiváló Törőcsik Marival a főszerepben – erélyesen tiltakozott a filmszakma egészének kriminalizálása ellen.
Mint megírtuk, a 43. Magyar Filmszemle – amelyet Tarr Béla megfogalmazásával élve, a „magyar filmes szakma féltve őrzött kincse”, Jancsó Miklós filmrendező, a Filmszövetség tiszteletbeli elnöke nyitott meg – rangos vendége volt a három legnagyobb európai nemzetközi filmfesztivál igazgatója: Dieter Kosslick, a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál képviseletében, Thierry Fremaux, a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál első embere és Alberto Barbera, a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál vezetője. „Tarr Béla személyes kapcsolatai és elismertsége volt, ami idecsábította őket” – mondta el velük kapcsolatban Garami Gábor producer, aki emberfeletti teljesítménnyel, három hét alatt szervezte meg az idei mustrát. Munkája elismeréseként – habár idén nincs verseny, nincs zsűrizés, nincsenek díjak, és nincs protokoll sem – a Magyar Filmművész Szövetség, hangsúlyozottan meglepetésként, életműdíjjal jutalmazta Mészáros Márta és Bacsó Péter rendezők több filmjének producerét. A legnevesebb európai fesztiválok vezetőinek megjelenésével kapcsolatban Garami az Indexnek nyilatkozva kifejtette: „Nemcsak a szemlén nem voltak eddig jelen, de közös megjelenésükre sem nagyon volt még példa.”
A legnagyobb érdeklődés a mögöttünk hagyott hétvégén a Magyarország 2011 című filmet előzte meg, pluszvetítéseket kellett belőle a mustra programjába iktatni, az összes jegy még így is elkelt, és folyamatosan panaszkodtak különböző internetes portálokon, honlapokon bejegyzéseikben és hozzászólásaikban az olvasók, hogy nem tudtak bejutni a moziba. Bíznak hát abban, hogy a szemle után is látható lesz a – stílusosan – összesen tizenegy ismert rendező közös alkotása: Jancsó Miklós, Salamon András, Fliegauf Benedek, Pálfi György, Siroki László, Forgács Péter, Mészáros Márta, Szabó Simon, Török Ferenc, Kocsis Ágnes, Jeles András. Habár önmagában véve már az is szokatlan, hogy egy filmnek előszava legyen – lehet előjátéka, prológusa, bevezetője; no de előszava?! ez igazán kuriózumszámba megy –, az alkotás sajátságos előszavában, s a készítők nevében, Tarr Béla így fogalmazott: „Ez a film mindazon emberek összefogásából született, akik még mindig felelősséget éreznek a magyar film sorsa iránt. A magyar filmalkotók, a magyar filmes szakemberek, és a filmezést amúgy csak kiszolgáló, normálisan érdekből működő cégek mind őszintén, lelkesedéssel vettek részt ennek megvalósításában. Ez a film mindenfajta támogatás nélkül készült, és ezen embereknek arról az elkötelezettségéről szól, hogy szeretik népüket, hazájukat és tisztelik az emberi méltóságot. Köszönet mindenkinek, aki ebben részt vett és külön köszönet mindazoknak, akik figyelmükkel kitüntetik ezt a filmet és szolidaritásukkal segítik a magyar film életben maradását.” Ha figyelembe vesszük, hogy milyen ritkán vált ki ekkora érdeklődést egy magyar film a közönség körében, azt hiszem, hogy Tarr Béla köszönetnyilvánítása nem lehet teljes az érdeklődők, a nézők említése nélkül…
