Szántó T. Gábor író, költő, a Szombat zsidó politikai és kulturális folyóirat főszerkesztője volt a vendége Szabadkán a Milkó Izidor szellemi páholy első rendezvényének. Az alkotó legújabb, A szabadulás íze című verseskötetét a zsidó hitközségben mutatta be.
A könyvről többek között a következőt olvashatjuk az ajánlásban: ,,Megannyi konfliktus jellemzi Szántó T. Gábor, költő, író, szerkesztő most megjelent új verseskötetét: nyelv és tudat, a civilizáció és az ösztönök viaskodása, a huszadik századi traumák személyiségünkbe ivódó, kínos emléke, a diaszpóra- és kisebbségi sors.”
A szövegeiből kitűnik, hogy mintegy feldolgozni próbálja azokon keresztül a megélt csalódásokat, sőt a kellemes élményeket is.
– Fontosnak tartom, hogy beszéljünk ezekről a dolgokról, a huszadik századi magyar traumákról, a vészkorszakról, hiszen a nyelv által tudjuk őket valamilyen módon feldolgozni. Kisebbségi közegben különösen fontos, hogy tudatosítsuk, hogy mennyire fontos a nyelv. A nyelv az az eszköz, amellyel a bennünk lévő feszültséget, hiányérzetet meg tudjuk fogalmazni. Ezért nem véletlen, hogy mennyire fontos kisebbségi közegben a nyelvhasználat. Ugyanakkor szeretném picit tágítani ezt a dolgot, ne csak etnikai kisebbségi szempontból gondolkodjunk. Annak idején az Ex Symposionban megjelent egy tanulmány Kafka – A kisebbségi irodalomért címmel Gilles Deleuze és Félix Guattari tollából. Ebben arról van szó, hogy Kafkát három szempontból lehet kisebbségiként megközelíteni: egyszer kisebbségi volt német ajkú zsidóként Prágában; másszor mint gyermek az apával szemben; harmadszor pedig ő is, az apja is, minden ember, a civilizációval szemben az ösztöneink kapcsán. A legnagyobb kisebbség tehát a gyermek, vagyis mindenki volt kisebbségi. Ezt nem szabad elfelejteni.
A szexualitás, a fizikai közelség is fontos az életében, hiszen prózájában és verseiben is vissza-visszatér.
– Mindannyiunk életében nagyon fontos, csak a kultúra igyekszik ezt hatalmas erővel bíró életszférát civilizációs keretek között tartani, ami természetes, mert mi lenne, ha nem így lenne. De attól még beszélni kell arról, hogy milyen szerepet tölt be az életünkben, és az irodalom ennek zseniális eszköze. Hol máshol tudnánk ezt megosztani egymással. És fontos, hogy ne nyomjuk el magunkban oly módon, hogy ne is tudjunk róla, mint ahogy tesszük ezt más problémákkal. A kisebbségi identitások is olyanok, amelyekről beszélni kell, hogy közös tapasztalattá váljanak. Sokszor a kisebbségi létben az írás teremti meg magát az identitást. Mint ahogyan azt egy orosz költőnő mondta, minden költő azért fordul az íráshoz, mert a hétköznapi nyelvben nem tudja kifejezni magát eléggé.
Zsidó íróként sok helyütt beszélt egymás megismerésének fontosságáról. Ez a szabadkai kezdeményezés is segíthet Ön szerint abban, hogy nyissunk egymás felé?
– A Milkó Izidor szellemi páholy is egy olyan kulturális kezdeményezés, amelyen vallástól függetlenül mindenki részt vehet, eszmecserét folytathat mindazokról a dolgokról, amelyek fontosak a száméra. De kell ehhez érdeklődés, hogy kíváncsiak legyünk, vegyük észre azt, ami közös bennünk. Az olvasás nélközhetetlen dolog. A másik ember iránti kíváncsiság hozzásegíthet bennünket egy új tapasztalathoz. Ismereteket kell szerezni másokról, így lehet szert tenni empátiára, ami nélkülözhetetlen a békés együttéléshez.
