Nyugdíjas tanárnőként jelenik meg Holle anyó, a közismert mesefigura, a győri Vaskakas Bábszínház most készülő új előadásában. Mint a darab készítői mondják: „Holle anyót mindenki ismeri. Holle Kálmánnét, a tízésfelediken lakó nyugdíjas tanárnőt talán kevesebben. Pedig a kettő egy és ugyanaz.” Az előadásban, amelynek bemutatóját vasárnap, február 19-én tartják meg, a két főhős – ezúttal Anna és Emma néven – a földszinti lakásból indul mesés-kalandos útjára. Útközben csatlakozik hozzájuk Irma és Irén is, s így együtt a négy kislány nem kevesebbre vállalkozik izgalmakkal teli utazása során, mint hogy „a kizökkent időt – tudatosan vagy véletlenül – helyretolják”, s talán nem mellékes az sem, hogy a darab cselekménye szerint végül még édesanyjuknak is örömet szereznek.
A Grimm testvérek közismert klasszikusát a Vaskakas Bábszínház értelmezésében dramaturgként Markó Róbert dolgozta át a 21. századi, vagyis a mai környezethez, illetve a mai gyermekek és fiatalok szokásaihoz, ízlésvilágához igazítva. A bábokat Michac Gábor tervezte, a darab zenéjét Kákonyi Árpád szerezte, a táncokat Sebestyén Csaba koreografálta. A győri előadást Halasi Dániel, a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves rendező szakos, bábrendező szakirányos hallgatója rendezi. Szereplők: Kocsis Rozi, a Vaskakas Bábszínház Blattner Géza-díjas igazgatónője Holle anyó szerepében, valamint Somodi Réka és Spiegl Anna.
Érdekességként említjük még, hogy az idén a Vaskakas Bábszínház nyerte el a Győr Művészetért díjat. Egy korábbi interjúban Kocsis Rozi igazgatónő úgy fogalmazott: „Az én nagymamám Sokorópátkán lakott, ezért minden vakációt ott töltöttem. Imádtam őt is, az akácillatú falut is, és Gyöngyit meg Marikát, a két legjobb barátnőmet. A disznóól volt a babaszoba. Nagymamám kimeszelte, függönyt varrt az ablakaira, berendeztük. Csodás volt! A legjobb mégis a színház volt. Minden nyáron előadást rendeztem. Gyöngyi, Marika és természetesen én játszottuk az összes szerepet, táncoltunk, énekeltünk, én még hegedültem is, hisz a Bartókba jártam. Meghívtuk a környék összes gyerekét. Egy forint volt a belépő, a büfében málnaszörpöt és sütit lehetett kapni, amit a nagyi csinált. Igazi színházi függöny is volt, a nagymamám gyönyörű ágytakarójából… Ugye, érthető, hogy színész lettem!”
S ahogy egy ágytakaró igazi, hamisítatlan színházi függönnyé változhat egy felszabadult, őszinte gyermeki játékban, úgy alakul át a vasárnapi bemutatón a klasszikus Grimm-mese hagyományos eleme, a kút – s ez is a most készülő darab egyik érdekessége – egy hétköznapi, társasházi liftté, illetve liftaknává a Vaskakas Bábszínház tolmácsolásában.
