A társadalomban való léthez nyelvtudásra van szüksége az embernek. Az első nyelvet általában a beszéd elsajátításával párhuzamosan tanulja meg, és kedvező esetben iskolai tanulmányai során kellőképpen kiegészítheti. Voltaképpen nem is vagyunk tudatában annak, mekkora kincset birtokolunk, amikor kiteljesedik első nyelvi tudásunk, megtanuljuk anyanyelvünket. Ez a folyamat körülbelül a serdülőkorig lejátszódik, nem kell tanfolyamon nyelvgyakorlatokat végeznünk, különórákra járnunk, nyelvtani szabályokat memorizálnunk stb. Ennek ellenére vannak, akik csak felületesen sajátítják el anyanyelvüket, nehézkesen fejezik ki magukat. Aki elszalasztja a kiváló alkalmat, nehezebben tanul majd tovább, valamint más nyelveket sem sajátít el könnyen. Mindehhez a kellő alapozást az anyanyelv kell, hogy megadja.
Az anyanyelvét tökéletesen ismerő ember szinte minden hallott vagy olvasott szöveget könnyedén megért. A különböző beszélt vagy írott forrásokból származó információkat össze tudja foglalni, összefüggően képes felidézni az érveket és a leírásokat. Természetes módon, nagyon folyékonyan és pontosan tudja kifejezni magát, a jelentéseknek kisebb árnyalatai között még a bonyolultabb helyzetekben is különbséget tesz. Az a nyelvismereti szint is eredményes nyelvelsajátításról tanúskodik, amely azt az egyént jellemzi, aki a különböző típusú szövegek széles körében megért igényesebb és hosszabb szövegeket, és a rejtett jelentéstartalmakat is érzékeli. Folyamatosan és természetes módon tudja kifejezni magát, anélkül hogy gyakran kényszerülne a kifejezésformák keresésére. A nyelvet rugalmasan és hatékonyan használja társasági, tanulmányi és szakmai célokra. Bonyolultabb témákban is világos, jól szerkesztett, részletes szöveget tud alkotni, és eközben megbízhatóan alkalmazza a szövegszerkesztési mintákat, a kötőszavakat és más kapcsoló elemeket.
Sajnos nem mindig ideálisak az anyanyelvtanulás körülményei. Az egyénnek olykor csupán szűkebb családi vagy ismeretségi körben van lehetősége nyelvgyakorlásra, sem iskolában, sem más nyilvános helyszínen nem bővítheti anyanyelvi ismereteit, nem mélyítheti tudását. Az ilyen beszélőnek leginkább alapszinten marad a nyelvtudása, megérti és használja a számára ismerős mindennapi kifejezéseket és az olyan alapvető szófordulatokat, amelyeknek célja a szükségleteinek kielégítése. Be tud mutatkozni, és be tud mutatni másokat, képes megválaszolni és feltenni a lakhelyére, az ismerőseire és a tulajdontárgyaira vonatkozó személyes jellegű kérdéseket. Az eszményi nyelvtanulás lehetőségeit nélkülözni kénytelen személy magánszorgalomból, olvasással, gyakorlással juthat el magasabb szintre. Többek között képessé válhat arra, hogy olyan mondatokat és gyakrabban használt kifejezéseket megértsen, amelyek az őt közvetlenül érintő területekhez kapcsolódnak: alapvető személyes és a családdal kapcsolatos információk, helyismeret, tevékenységi formák stb. Kommunikálni tud olyan egyszerű beszédhelyzetekben, amikor ismerős dolgokra vonatkozó egyszerű és közvetlen információcserére van szükség. Képes egyszerű nyelvi eszközöket használva beszélni saját hátteréről, szűkebb környezetéről és a közvetlen szükségleteivel kapcsolatos dolgokról. Az ilyen személy igyekezete példamutató lehet azok számára, akik eszményi nyelvtanulási körülmények között is hanyag magatartást tanúsítanak anyanyelvük iránt.
