A gyulai költő verseskönyveit mutatta be a szabadkai másodikos és harmadikos gyerekeknek. Nemcsak felolvasta néhány szabad, didaktikai céllal is írt költeményét a Csillagszemű Márió és az Emese almája című köteteiből, hanem elbeszélgetett a hallottakról, kérdezett is, a könnyebb-nehezebb kérdésekre helyesen válaszoló gyerekeket pedig almával jutalmazta. Szó volt a barátságról, szerelemről, a szabad versről, a könyvnyomtatásról, az ABC-ről, a szópárokról, s olyan súlyos dolgokról is, mint amilyen a szülők válása, arról, hogy a szerző műveit más nyelvekre – németre, bolgárra, japánra – is lefordították. Az író-olvasó találkozót a gyerekek kérdései zárták. A válaszokból megtudhattuk, hogy a korábban újságírással foglalkozó Kiss Ottó a tudósításoknál tartósabb dolgokat akart írni, ezért vált szabadfoglalkozású íróvá, s az is kiderült, hogy bizony ennek a szakmának is vannak nehéz pillanatai. A szerzővel néhány percig nekünk is sikerült elbeszélgetnünk.
– Azt gondolom, hogy a gyerekek ma sem olvasnak kevesebbet, mint mondjuk ötven évvel ezelőtt. Nem érzem a problémát olyan súlyosnak. Ez az utóbbi 5-6 évre vonatkozik, azelőtt többet beszéltünk arról, hogy az olvasás valóban válságban lenne, majd jött a Harry Potter. Azt mondják, ez a választóvonal. Mintha a varázslótanonc kalandjai visszahozták volna az olvasási kedvet. Szerintem a televízió, az internet hatása sem olyan erős, hogy éppen emiatt ne olvasnának a gyerekek – hallottuk a szerzőtől a gyerekek olvasottságával kapcsolatban.
n Szabad verseket ír. Ezeket mennyire lehet közel vinni a gyerekekhez?
–Ezt konkrétan nem is tudom. Igyekszem úgy tematizálni a verseket, hogy mindazokat a témákat érintsék, amelyek a gyerekeket érdeklik, amelyek az ő világuk részei. Egyszerű mondatokban gondolkodok, egyszerűen próbálok fogalmazni, és úgy gondolom, megértik.
n Komoly dolgokról van szó a verseiben: anyanyelv megbecsülése, idegennyelv-tanulás, barátság...Mennyire értik meg a gyerekek ezek fontosságát a versein keresztül?
– Próbálom belecsempészni a versekbe a fontos dolgokat is, és jók a visszajelzések. A másodikos, harmadikos gyerekek már tanulnak idegen nyelveket, van tapasztalatuk róla, van véleményük róla, tehát lehet róla verset is írni. A versekben megpróbáltam egyfajta véleményt megfogalmazni, ami esetleg hasonló lehet legtöbbjük véleményével. Így próbálok közeledni az olvasóimhoz.
