A Magyar Tudományos Akadémia a határon túli magyar tudományosság kiemelkedő képviselőinek, valamint a külhoni magyar közösségekért eredményesen tevékenykedőknek a munkáját minden évben kitüntetéssel: Arany János-díjjal, valamint Arany János-éremmel ismeri el. Az MTA Magyar Tudományosság Külföldön (MTK) Elnöki Bizottsága 2008. április 1-i ülésén hozott döntése értelmében idén először egy vajdasági is a díjazottak között van: Bene Annamária nyelvész, az Újvidéki Egyetem Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karának docense kiemelkedő fiatal kutatói tevékenységéért Arany János Fiatal Kutatói Díjat kapott. Ugyanakkor az Egyesült Államok kormánya által létrehozott Fulbright Oktatási Program Bizottsága döntése értelmében ő a 2008/2009-es tanévre szóló Fulbright-ösztöndíj egyik szerbiai várományosa is.
– Az Arany János Fiatal Kutatói Díjat először 2004-ben adták át. Kizárólag külhoni magyar és harmincöt évnél fiatalabb kutatók, tudósok kaphatják meg, akik eddigi pályafutásuk során jelentős teljesítményt hoztak létre az általuk művelt tudomány terén. A díj kitüntetettjeire a Magyar Tudományos Akadémia rendes és levelező tagjai, a Magyar Tudományos Akadémia külső és tiszteletbeli tagjai, továbbá az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság tagjai tehetnek javaslatot. Megtisztelő számomra, hogy jelölésemet az Akadémiának egy-egy levelező, illetve külső tagja, valamint az MTK elnökségének egy tagja egyaránt támogatta. Természetesen pusztán a javaslat nem elég, mellékelni kell a díjra felterjesztett személy részletes tudományos életrajzát, a fiatal kutatók tudományos munkáját elismerő díj esetében pedig magát a tudományos munkát, vagy annak leírását is. A Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottsága ezek alapján titkos szavazással dönt a díjazott személyéről – hallottuk dr.Bene Annamáriától. – Magát az elismerést mindig az MTA májusi közgyűlésének keretében adják át; idén erre május 5-én, a 178. közgyűlés alatt megrendezett Külső Tagok Fórumán került sor.A díjat Vizi E.Szilvesztertől, az MTA elnökétől, valamint Görömbei Andrástól, az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság elnökétől vehettem át.
n Még egy jelentős elismerésben részesült.
– A hír, hogy a washingtoni székhelyű Fulbright Program kuratóriuma döntése értelmében egyike vagyok annak a négy szerbiai állampolgárságú pályázónak, akik a következő tanévben kutatói ösztöndíjjal az Egyesült Államokban tartózkodhatnak, éppen az Arany János-díj átadásának napján ért utol. Mondhatom, nagy örömmel töltött el, hiszen ez azt jelenti, hogy szakmai felkészültségem, benyújtott projektumom színvonala és megvalósíthatósága, várható hosszú távú eredményessége és hatása meggyőzte a szakkuratóriumot, továbbá azt is, hogy megfeleltem azoknak a szigorú formai és egyéb szelekciós követelményeknek, amelyeket egy ilyen ösztöndíjpályázat a jelentkezők elé állít. Az pedig különös fontos a számomra, hogy ezt az ösztöndíjat eddig még vajdasági magyar kutató nem kapta meg. Továbbá az sem mellékes, hogy egy vezető amerikai egyetem, a San Diego-i University of California a fogadóintézményem.
n Egy ilyen díjig, egy ilyen ösztöndíjig hosszú az út.
– Az Újvidéki Egyetem bölcsészkarának elvégzése után az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán tanultam tovább: 2000-ben kezdtem meg doktori tanulmányaimat az Elméleti Nyelvészeti Intézeti Tanszéken, amely az MTA Nyelvtudományi Intézetében kihelyezetten működik. Itt ismerkedtem meg az elméleti nyelvészet szakterületével. Olyan elméleteket és kutatásmódszertanokat sajátítottam el, melyek alkalmasak arra, hogy leírják és magyarázzák az egyes természetes nyelvek struktúrájának szabályszerűségeit, illetve az emberi nyelv szerkezetének általános törvényeit. Természetesen saját szakterületet is választottam: egy olyan speciális terület mellett köteleztem el magamat, amely az argumentumszerkezettel, a morfoszintaxissal és a szintaxis-szemantika interfészével függ össze. Budapesti stúdiumaim alatt Hollandiába is kijutottam: az Utrechti Egyetem nyelvészeti intézetében dolgoztam, kutattam. Doktori értekezésemet 2005-ben védtem meg. Disszertációm azóta számos szerző által hivatkozott munka lett. Doktoranduszként tudományos segédmunkatársként dolgoztam a Nyelvtudományi Intézetben, később pedig a magyar Oktatási Minisztérium ösztöndíjasaként az ELTE Mai Magyar Nyelvi Tanszékén voltam posztdoktor.
n Számos konferencián, továbbképzésen vett/ vesz részt.
– Mindez mellett igyekszem rendszeresen részt venni konferenciákon, szakmai továbbképzéseken, ugyanis mindez elengedhetetlen feltétele a kutatómunka eredményességének. Rendkívül fontos, szinte létfontosságú a megmérettetés, az állandó kapcsolattartás, a konferenciákon, főleg a külföldi konferenciákon való részvétel, hiszen a kutatási eredmények helyessége csak így ellenőrizhető, és ez a leggyorsabb módja a tudományos közösség előtt való bemutatásuknak is. Persze, megkérdezheti tőlem, hogy miért a külföldi konferenciákat említettem. Azért, mert ebben az országban nincs olyan közeg, amely kompetens lenne az általam művelt elméleti nyelvészetben, annak teóriáiban, így nem marad más hátra, mint a menekülés előre. Ez azonban egyáltalán nem baj, sőt. Természetesen a publikálás is egyfajta eszköze a megmérettetésnek, azt sem szabad elhanyagolni, tény azonban, hogy egy-egy tanulmány közzététele gyakran, főleg a komoly színvonalat képviselő periodikák esetében több évet is igénybe vehet.
n Mivel foglalkozik jelenleg? Mit tudhatunk meg további kutatási terveiről?
– Továbbra is a disszertációmban taglalt problémák foglalkoztatnak. Abban ugyanis a magyar morfoszintaktikai jelenségek látszólag heterogén csoportját elemeztem. Abból indultam ki, hogy a tárgyatlan igék osztálya nem heterogén osztály, minthogy például a „fut” és a „sül” igéknek igencsak eltérő tulajdonságokkal bíró alanyaik vannak: előbbinek cselekvő: „Péterfut.”, utóbbinak szenvedő: „Sül a kalács.” tulajdonságú alanya van. Ez azt jelenti, hogy a magyar tárgyatlan igék két alosztályra, a bennható és a mediális igék alosztályára bonthatók. Fő feltételezésem az, hogy vannak a magyarban olyan morfoszintaktikai jelenségek, amelyek érzékenyek az igék bennható, mediális, valamint tárgyas osztályaira. Ezeket a jelenségeket e három igeosztály argumentumszerkezeteinek (vonzatstruktúráinak) sajátosságai alapján vizsgálom. A leírás eszközéül a generatív nyelvelmélet fő, chomskyánus irányzata, ezen belül is a kilencvenes évek második felében kialakult minimalizmus keretében létrejött többszintű igei kifejezést használom. Ezzel máris sikerült kisebb palotaforradalmat előidéznem a magyarral foglalkozó elméleti nyelvészek körében. Az eddig uralkodó álláspont szerint ugyanis a magyar igei kifejezés lapos felépítésű, azaz a vonzatok az ige után lineáris sorrendben követik egymást. Kutatásaim során azonban többek között sikerült bizonyítanom, hogy ez nem egészen helyes megállapítás: a magyar igei vonzatok bizony hierarchiába rendeződnek. A hierarchikus felépítésű igei szerkezet pedig a magyar morfoszintaktikai jelenségek első pillantásra heterogén csoportjára egységes magyarázatot ad. A hierarchikus felépítésű igei kifejezés segítségével tehát egész sor olyan probléma megoldható, amelyre még nincs megnyugtató magyarázat – például, milyen szabályoknak engedelmeskedik az „el van intézve”, „be van festve” típusú szerkezet; miért kevésbé jó vagy egészen helytelen az „el van utazva”, „meg van ebédelve”.
