Hétfőn délután Zentán az alsóvárosi temetőben tisztelői utolsó útjára kísérték Szeli István akadémikust, nyugalmazott egyetemi tanárt, a város szülöttjét és díszpolgárát.
Bányai János, az újvidéki Magyar Tanszék volt tanszékvezető tanára a tanártárstól búcsúzott: – Szeli István született tanár volt, tanár a gimnáziumban, tanár az egyetemen. Feltárni a múltat, hogy jobban értsük a jelent, ezt a gondolatot követte egész pályáján. Lépésről lépésre haladt, sohasem tüntetett, felemelt szavát sohasem lehetett hallani, meggondoltan és körültekintően ment választott útján, s eközben, ahogyan nem feledkezett meg gyökereiről, nem feledkezett meg szűkebb hazájáról sem, arról a kultúráról és irodalomról, amelynek jelenét saját jelenének tekintette, s megértő és jobbító szándékát kiteljesíthette. Meggyőződése volt, hogy nincsenek részleges kultúrák, a kisebbségi kultúra is teljes kultúra, s hogy ez a meggyőződés valóságossá válhasson, ezért vállalkozott művelődési és tudományos intézmények alakítására. Az ő nevéhez fűződik az egykor volt Hungarológiai Intézet alapítása, akkor, amikor a hungarológia még tiltott szó volt errefelé. Meg a Vajdasági Tudományos Akadémia alakítása, mert jól tudta, hogy Vajdaság különbözik, és önmagát csak akkor tarthatja fenn, ha különbözését fenntartja.
A Tanszék nemcsak foglalkozás volt számára, hanem jövőt és kiteljesedést ígérő vállalkozás, hiszen magyartanárok képzését vállalta és vezette. A tanszéken megbukni sem nagyon lehetett nála, mert kisugárzó személyisége mindenkit teljességre ösztönzött – mondta róla egyetemi tanártársa.
Zoran Kovačević, a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia vajdasági tagozatának elnöke az akadémikus életművét áttekintve hangsúlyozta, hogy Szeli István gazdagította nemcsak a magyar, hanem a szerb és a délszláv irodalmat és kultúrát is. Egyebek között a magyar és a szerb irodalom komparatív vizsgálata által.
A zentaiak, az önkormányzat, a tartományi kormány és annak elnöke, Bojan Pajtić nevében Širková Anikó polgármester búcsúzott a város szülöttjétől és díszpolgárától. Tanításai, művei arra buzdítanak bennünket, hogy mindazt, amit az ember vállal, a lehető legnagyobb odaadással és a legmagasabb színvonalon kell csinálni, még akkor is, ha környezetünk folyamatosan ennek az ellenkezőjét igyekszik diktálni. Zentaisága meghatározó eleme volt Szeli István életének és munkásságának, s büszkén tekintett a szülővárosára – mondta a polgármester.
A Zentai Gimnázium igazgatója, Újházi Éva az egykori gimnáziumi tanártól és igazgatótól köszönt el: Szeli István volt az egykori Bolyai Farkas Főgimnázium utolsó igazgatója. Ő az, aki a tanári szakmában bizonyította, hogy csak az övéhez hasonló lemondással, önfegyelemmel, készséggel és szeretettel lehet tanárnak lenni és másokért élni – szólt az igazgatónő.
Szilágyi Anna az egykori „bolyais” diákok nevében emlékezett az igazgatójukra, majd az Elmegyek, elmegyek, hosszú útra megyek dallamai után tisztelői utolsó útjára kísérték a szülővárosába örök nyugalomra visszatért tudóst és tanárt.
