Jókedvedben lehettél, Uram, amikor 1790-ben Padéra küldted a szegedi alsóvárosi ferencesek közül Takáts Rafaelt, aki nemcsak hitét, tudását és hangyaszorgalmát hozta a Szöged környékéről kirajzott dohánykertészek közé, hanem kis nyomdagépét is. Ő vidékünk első nyomdászaként 1791-ben Padén nyomtatta ki Toldalék a Páriz–Pápai szótárhoz című művét, amelyet népnyelvi anyagának gazdagsága tesz a történeti nyelvjáráskutatás
kitűnő forrásává (Gáldi László: A magyar szótárirodalom a felvilágosodás korában és a reformkorban). Így írta be Takáts RafaelPadé nevét a magyar tudománytörténet nagykönyvébe mielőtt felsőbb parancsra meg nem semmisítették nyomdaasztalát és betűkészletét.
Jókedvedben lehettél, Uram, amikor barátot küldtél ide, és libavirággal hintetted teli a padéi határt. Akkor is, amikor Takáts Rafael, jó tíz éve a falu művelődési egyesületének névadója lett. Talán akkor is jókedvedben voltál, amikor Keszég Károly és Cs. Simon István barátunk, az első tizenegy éve, a másik tavaly kis földi batyujával a színed elé állt.
Jókedvedben lehettél, Uram, amikor ilyen derék embereket küldtél mitteleurópa párkányára, de azért jókedved ma is elkelne, Kányádi szavaival, nézz uram a hátad mögé is/ ott is lakoznak/ s örülnének a mosolyodnak, mert itt, ahogy Fehér Kálmán írta Scylla és Charybdis között újra csak/ libafos.
Jókedvedben bízunk, Urunk és abban, hogy olyan derék szolgákat küldesz közénk …a Kadocsáék kerítette,/ Ajtony-féle, Csanád őrizte/ érdes bánáti föld-re, akik nem zárják be előttünk házadat és ismerik tanításodat, hogy A szombat van az emberért, és nemaz ember a szombatért. [Mk 2,27].
