Szegeddel is gyümölcsöző kapcsolatépítésre számíthat a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar. Az együttműködési lehetőségekről beszélgettek a tegnap Szabadkára látogatott szegedi vendégek.
– Mind az oktatás, mind a kutatás tekintetében megfogalmaztunk bizonyos igényeket, a kutatást illetően ez a különböző szaktanácskozásokon való részvétel mindkét részről. Szeptember 18-án és 19-én az intézményünkben szaktanácskozás lesz a tanítóképzés jövőjéről, ezen a szegediek is részt vesznek, novemberben pedig a tanáraink vesznek részt a szegedi Felnőttképzési Intézet által meghirdetett tanácskozáson. Ami a diákcserét illeti, már az ősszel beindul. Mivel nemzeti jelentőségű intézménnyé nyilvánítottak minket, rendelkezünk a diákcsere megvalósításához szükséges összegekkel. Öt-öt hallgatót szeretnénk küldeni Szegedre, egyrészt a Felnőttképzési Intézetbe, másrészt pedig a Tanítóképző Karra, és öt szegedi hallgatót mi is várunk. Most folytatunk megbeszéléseket a tanárcserékről is – hallottuk dr. Káich Katalin dékántól.
Galambos Gábor, a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karának dékánja Szabadka–Szeged geopolitikai helyzetéről is beszélt.
– Nem titkoltan az együttműködés alapját a szakmai együttműködésen túl a regionalitás adta. Olyan régiós találkozások központjában vagyunk, ami a mai Európában kínálja az együttműködés lehetőségét. Mi számos uniós tapasztalattal rendelkezünk, a bolognai folyamat buktatóit is el lehet kerülni, ha konzultálunk egymással, számítunk az itteni tanárok szakmai tudására és a hallgatók érdeklődésére is. Vannak olyan oktatási és egyéb programok, amelyek az uniós tagállamok és nem uniós tagállamok közötti kapcsolattartáson alapulnak, de reméljük, hogy nem sokáig húzódik majd európai uniós határ közöttünk.
Arról, hogy a felnőttképzés területén milyen együttműködés képzelhető el, T. Molnár Gizella, az SZTE JGYPK Felnőttképzési Intézet intézetvezetője nyilatkozott:
– A szakirányú képzésektől kezdve az egyetemi mesterképzésekig úgy gondolom, hogy elég sok együttműködési lehetőség adódik. Az élethosszig tartó tanulás jelentőségének hangsúlyozása már a hetvenes években megkezdődött, de a gyakorlatban nagyon keveset tettek érte. Generációváltásra van szükség, hogy a felnőttképzés fontossága olyan mértékben éljen a köztudatban, amennyire szükséges. Akik most felnőnek, azok érezni fogják, hogy a folyamatos továbbképzés elengedhetetlen.
