Ma (szombaton) este nyolc órakor zenei ősbemutatót tartanak a magyarkanizsai Magyar Házban. Mezei Szilárd vajdasági magyar költők verseire komponált műveit illetve alkotótársaival zenei improvizációkat adnak elő. Zenei műhelymunkaként harangozták be a koncertet, amelyen Mezei Kinga és Berec András, Kossuth-díjas művész énekel. A neves mesemondó azonban betegség miatt nem tud részt venni a koncerten. A kortárs zene és a népzenei elemek vegyítése bizonyság arra, hogy minden kortárs művészet a hagyományokban gyökerezik. A koncertet a Nagy József Regionális Kreatív Műhely szervezte. Mezei Szilárd zeneszerzővel az ősbemutató előtt beszélgettünk.
Vajdasági költők – kivéve Weöres Sándort – művei szerepelnek műsoron. Miért éppen ők?
– Ezek az én olvasmányélményeim. Sziveri Jánost a legnagyobb vajdasági magyar költőnek tartom. B. Papp Endre egy zentai költő, akinek a verseit szintén nagyon szeretem. Ő egy rejtőzködő író, mert ezek a versek még kiadásban nem jelentek meg, tőle kértem el a kéziratokat. Domonkos István költészetét is nagyra tartom és emberként is becsülöm. Weöres Sándorról pedig azt hiszem, nem kell külön beszélnem.
A versek ihlették a zenét, vagy a zene és a vers egybefonódását kell azon érteni, hogy költészet és zene együtt kerül megszólaltatásra?
– Benne van ebben az is, hogy a versek az ihletői a zenének, de az is benne van, hogy a zene és a vers párhuzamosan futnak, van, amikor a vers ritmusa kerül előtérbe... Tehát ez változó. Én nem szeretem az illusztratív megoldásokat, inkább azt, ha a dolgok szervesen kapcsolódnak egymáshoz.
Műhelymunkaként hirdették meg ezt a koncertet. Ez mit jelent?
– Azt jelenti, hogy otthon megírtam ezeket a darabokat, de sok dolgot nyitva hagytam. Általában koncertek előtt mindössze fél órát tudunk csak próbálni. Most megadatott, hogy két és fél napot együtt zenélhetünk a koncert előtt és tulajdonképpen a nyitott kérdéseket oldjuk meg. Úgy kell ezt elképzelni, mint a színházi előadás születését. Nagyon hangsúlyosan van jelen az improvizáció. Ezeket a részeket dolgozzuk most ki.
A Mezei Szilárd Énekes Zenekar adja elő a darabokat. Milyen zenésztársakat hívott meg, mi alapján dönti el, hogy mikor kivel muzsikál?
– A mostani zenekar kilenc tagú, meg Kinga van itt, aki énekel. A zenésztársaim közül héttel már évek óta együtt dolgozom és hívtam még két magyarországi zenészt. Az évek alatt kiderült, hogy ki kivel tud együtt dolgozni, nekünk sikerült közös nevezőt találnunk. Nálam nemcsak a profizmus a fontos, hanem az is, hogy emberileg jól kijöjjünk egymással, hogy jó hangulatban alkossunk.
A kortárs zeneszerzőket nem kényezteti el a vajdasági kultúrközeg. Önt sem. Sokkal többet dolgozik külföldön mint itthon.
– Valóban így van, de az ember nem is várja el, hogy elkényeztessék. Én is azt érzem, hogy lehetne talán több koncert itthon, de nem rajtam múlik, ha nem szervezik meg. Nagyon szeretem a vajdasági közönséget, itt élek, nekem fontos ez a közönség.
Tervek?
– Tulajdonképen a színházi munkák azok, amelyekből élek. Most Tolnai Szabolccsal dolgozom a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház legújabb bemutatójának zenei anyagán.
A zenekar tagjai:
MEZEI Kinga - ének
Mezei Szilárd – brácsa
Bogdan RANKOVIĆ – alto szaxofon, basszusklarinét
BEDE Péter – tenor szaxofon, klarinét
ifj. BURÁNY Béla – szoprán és bariton szaxofon
Branislav AKSIN – harsona
Milan ALEKSIĆ – zongora
PÁPISTA Kornél – tuba
MALINA Ervin – nagybőgő
CSÍK István – dob, ütőhangszerek
