Egy viszonylag ritka hangszeren játszik, fagotton. Tagja a Szabadkai Filharmóniának, emellett énekel is egy rockzenekarban, zenetanár egy általános iskolában, szívesen olvas és zeneírással is kacérkodik. Ő a szabadkai Szűcs Mihály, akinek nem volt nehéz a zene közelébe kerülnie, népes családjában szinte mindenki ilyen-olyan módon zenével foglalkozik.
– A szüleim vettek rá arra, hogy zenével foglalkozzam, már óvodás korom óta járok zeneiskolába, csakúgy mint a nővéreim és később az öcséim is. Először előkészítő fúvós hangszerként furulyázni tanultam Oláh Györgynél, megkedveltem őt mint tanárt, mint személyiséget, és nem volt kedvem elszakadni tőle, ezért választottam a fagottot, mert kiderült, hogy ő fagott-tanár – halljuk Mihálytól. – Érdekes, de nem volt egyértelmű, hogy a nyolcadik osztály után zeneiskolába megyek. Bika a horoszkópom, mi bikák pedig ugye földön járó emberek vagyunk. Vonzott például a számítógép-elektrotechnika szak, de végül úgy döntöttem, hogy a gimnázium természettudományi-matematikai szakát és a zeneiskolát párhuzamosan fogom csinálni. Így azonban csak két évig ment. Nem jutott elég időm gyakorolni. A harmadik évtől már csak a zeneiskola tanulója voltam. Azután jött az újvidéki Művészeti Akadémia fagott szaka. A nemrégen Szabadkán adott szólókoncertem tulajdonképpen a diploma-előadás előtti főpróba volt, azt amit itt hallhatott a közönség, azt játszom majd hamarosan Újvidéken záróvizsgaként.
n Viszonylag kevesen választják a fagottot.
– Nálunk igen, nyugaton nem. Főleg kulturális téren ez az ország nem annyira felvirágoztatott, talán ezért.
n Ez a helyzet jelentheti azt, hogy a ritkán választott hangszeren játszók könnyebben kapnak munkát?
– Igen. De engem természetesen nem ezek a szempontok vezéreltek.
n A fagottal leginkább zenekarokban találkozunk. Az önálló koncerteden viszont szólóhangszerként mutatkozott be.
– Talán furcsának hat szólóhangszerként hallgatni a fagottot, de nagyon sok szólómű íródott fagottra. Persze nem annyi, amennyi zongorára vagy hegedűre, de például Vivaldinak harminchat fagottversenye van. Mozart, Weber is írt fagottversenyt.
n A komolyzene mellett a szabadkai Black Sabbatka rockegyüttesben énekelsz. Ez hogyan jött az életedbe?
– Két évvel ezelőtt, amikor kicsit besokalltam az akadémiától, és már telis-tele volt a fejem komolyzenével, hangjegyekkel, kapóra jött, hogy az öcsémék alapítottak egy rockzenekart. 2006 nyarának végén csatlakoztam hozzájuk. Főként feldolgozásokat játszunk, de vannak saját szerzeményeink is.
n Ha jól tudom, a fagottot oda is becsempészted?
– Hát igen... Úgy gondoltuk, érdekes lehet egy fagottszóló. Az egyik saját számunkban van, és nagyon jól illik a zenébe, tökéletes kontrasztot ad a zeneszámban korábban elhangzó gitárriffekhez, hogy a fagott lágyabb vizekre vezető szólója után újra visszatérjen a gitárhangzás. Szerettem volna kipróbálni magam másban is. Énekelek a zenekarban, bár korábban nem foglalkoztam énekléssel, nem tanultam éneklést.
n Általános iskolai zenetanár is vagy. Választani kell a között, hogy valaki tanár vagy koncertező művész legyen?
– Nagyon kevesen tudják megcsinálni, hogy mindkét úton egyszerre, eredményesen haladjanak. Hogy most tanár vagyok? Ez a lehetőség adódott, és én éltem vele. De nem mondtam le a koncertező művész státusáról sem. Ha a statisztikákat nézzük, minden tizedik-huszadik fagottosból válik koncertező művész, és tényleg nagyon jónak kell lenni ahhoz, hogy valaki zenekarok élén játsszon, és persze mindez nagyon nagy anyagi befektetéssel is jár, különböző kurzusokra kell járni, világot látni, tapasztalatokat szerezni... A négy fal közötti gyakorlás, még ha nagyon kitartó vagy is, még nem elég. A fagottversenyek meg a fagottkurzusok száma viszonylag kevés, korlátozottabbak a lehetőségek. Az én elsődleges célom most a diploma megszerzése, azután fontolgatom, hogy megcsinálom a mesterképzést is. Megéri tanítani is, ha az ember látja az érdeklődést, az eredményességet. Egy hangszeres zenésznek pedig az lehet a legmegtisztelőbb, ha a saját hangszerével megismerkedni vágyókat taníthatja. Erre is fel vagyok készülve, és ha így alakul, ezt is szeretni fogom.
