Budapesti tudósítónktól
Hornyik Miklósra emlékeztek barátai, tisztelői és pályatársai a minap Budapesten, a Magyar Írószövetségben. Az emlékestet az Írószövetség mellett az Arany János Alapítvány és a Kortárs szerkesztősége szervezte.
A Magyar Írószövetség zsúfolásig telt klubtermében a szervezők először levetítették a februárban elhunyt Hornyik Miklósról készült portréfilmet, majd barátai, pályatársai elevenítették fel az íróval, újságíróval, szerkesztővel, irodalomtörténésszel együtt töltött pillanatokat. Domonkos László, a portréfilm szerzője emlékező szavaiban Hornyik Miklós közéleti szereplésének hősiességét hangsúlyozta.
Ambrus Lajos író megemlékezésében kiemelte: Hornyik Miklós esetében a bátorság mint jellemvonás nemcsak a közírót, közgondolkodót jellemezte, hanem az írót is. Felelevenítette Hornyik lektori jelentéseit, amelyekben nem átallotta bírálni az olyan szerzőket, mint Tolnai Ottó vagy Ladik Katalin. „Volt benne valami, ami annyira hiányzik a mából: a szellemi nyitottság, a bátorság, s ugyanakkor a másik ember mélységes tisztelete” – emelte ki.
Benedikty Tamás meghatott emlékezésében felidézte a baráttal, a pályatárssal töltött utolsó hónapokat, heteket, szívszorító beszámolója sokak szemébe csalt könnyet a közönség soraiban is.
Pécsi Györgyi Hornyikot méltatva azt emelte ki: akárhogyan alakult is élete, sorsa, Hornyik Miklósnak nem volt vereségtudata. S a temetését felidézve kissé keserű szájízzel mondta: talán inkább életében kellett volna annyi megbecsülést kapnia, mint amennyiben halálában részesítik.
Az emlékesten Szatmári Attila színművész felolvasta az Angol pázsit egyik esszéjét.
