Pechán József, Oláh Sándor, Farkas Béla, Csávosi Sándor, Balázs G. Árpád, Husvéth Lajos, Gyelmis Lukács, Ács József, Petrik Pál, Fejes Imre műveiből álló, ritka értékes kiállítás nyílt kedd este a temerini képtárban, a Lukijan Mušicki Művelődési és Tájékoztatási Központ korszerű kiállítótermében. Harminchat festményt láthat a közönség, Đuro Popović , a Verbász környéki, újsóvéi (Ravno selo) születésű, ma már neves újvidéki műgyűjtő hatalmas gyűjteményének magyar darabjai közül. A Vajdasági magyarok festményei 1900–1990 címet viselő kiállításon olyan művek kerültek közönségközelbe, mint Pechán: Verbászi nő portréja , Ács Topolyá ja, Fejes Imre Szabadká ja, Balázs G. Árpád A halál lovai , Gyelmis Lukács Kotori kikötő , Husvéth Lajos Szénaszekér a tájban című alkotása… Ritka alkalom kínálkozik tehát a megtekintésükre, melyet az érdeklődők megtehetnek a következő két hétben.
Legalább ekkora figyelmet érdemel a kiállítás mögött álló Đuro Popović, aki páratlan elkötelezettséggel gyűjti szélesebb vidékünk, vagyis az egykori jugoszláv térségben alkotó művészek alkotásait. Gyűjteményében mintegy háromszáz szerző, nem kevesebb mint ezer alkotása szerepel. Elsősorban festmények: Uroš Predić, Paja Jovanović, Stojan Aralica, Đura Jakšić, Sava Šumanović, Petar Dobrović, Novak Radonić, Petar Lubarda, Ivan Radović, Beta Vukanović, Nadežda Petrović, Milena Pavlović-Barili, Milenko Šerban, Bogdan Šuput művei, de mintegy hatvan szobor is birtokában van: Đorđe Jovanović, Sreten Stojanović, Ivan Meštrović, Toma Rosandić alkotásai. Negyed évszázaddal ezelőtt, a nyolcvanas évek végén kezdte a gyűjtést, azóta állománya értéke a néhány millió eurós értéket is elérte. Ezzel a páratlan tkp. tudományos-kutatói-művelődéstörténeti szempontból is jelentős gyűjteménnyel a legjelentősebb szerbiai műgyűjtők közé verekedte fel magát. A temerini kiállításmegnyitó után elmondta, hogy figyelme mindenre kiterjed, ami vidékeink képzőművészeti életével kapcsolatos, és ez nem köthető nemzeti hovatartozáshoz, hisz a művészet nemzeti besorolás fölött áll. – A vajdasági magyar képzőművészek munkái ugyanúgy ehhez a tájhoz kötődnek, mint másoké, így megtalálták helyüket a gyűjteményemben – szögezte le.
Maga is képzőművészeti pályára készült, aztán úgy adódott, hogy hároméves németországi munkavállalás után Újvidéken telepedett le, most kiadóvállalatot irányít, ami mellett kitartóan követi a képzőművészeti eseményeket. Mintegy negyed évszázad alatt a szakma megkerülhetetlen tényezőjévé vált. Országszerte gyakran kiállít, érdekesmód Újvidéken nem, vagy alig, ott a szakmai körök mellőzik. Bevallása szerint gyűjteményét az különbözteti meg másokétól, hogy ritkaságszámba menő darabokat is tartalmaz. – Ilyen például Mihail Filimonović 1850-es olajfestménye, Anastas Jovanović 1840-es keltezésű egyetlen csendélete, a korán elhunyt őstehetség, Đorđe Trifunović csodálatos Lány csirkével alkotása, vagy Kosta Josifović Önarcképe, melyről azt hittük sokáig, hogy elveszett… Popović tulajdonában van Krsto Hegedušić, Marijan Detoni és Đuro Tiljak néhány vitatott eredetű műve, melyek egykor a plitvicei Izvorban, Josip Broz villájában álltak. A művek tulajdonát a horvátok elvitatták Popovićtól, de az újvidéki gyűjtőnek, saját állítása szerint, sikerült tisztára mosnia a kényes kérdést. Egyébként horvát részről meg akarták vásárolni a szóban forgó műveket (nem kevesebb, mint kétmillió euróról szólt a fáma), ám az újvidéki gyűjtő csak abban az esetben hajlandó tárgyalni az eladásról, ha viszonzásul megkaphatja Aralica, Šumanović, Dobrović náluk levő műveit.
Popović szívesebben beszél arról, hogy nem állt mögötte mesés vagyon, öröklött képgyűjtemény, amikor gyűjteni kezdett. Egyedül taposta ki az utat magának. Gyűjteményének ritka, értékes darabjain kívül büszke mindarra, amit hozzáértésének köszönhetően sikerült megmenteni az enyészettől, mert már csaknem tönkrement állapotban talált rá, és ugyanúgy büszke mindarra is, amit menet közben talált és őriz: a művészek személyes tárgyait, melyeket nem egy esetben hozzá nem értő személyek egyszerűen eldobtak.
A kiállítást Gusztony András polgármester nyitotta meg, Ágoston Mária, a központ igazgatónője pedig a kiállítás szereplőiről szólt, bemutatva a művészeket és a gyűjtőt egyaránt.
