Nem hinném, hogy új választókat nyert volna meg magának egyik vagy a másik elnökjelölt a szerda esti Tévépárbaj ban. Az igencsak nézett műsorban mindkét fél hozta korábbról ismert önmagát, és még ha indulatoktól sem volt mentes a szócsatájuk, lényegében semmi újat nem mondtak. De, mit is mondhattak volna? Naponta az újságok címlapján szerepelnek, évek óta egymással versengnek, és elnökjelölti tévépárbajon is összemérték már erejüket. Ennél a meglehetősen meddő szócsatánál jóval izgalmasabb volt a vasárnapi A hét benyomása , ahol ugyancsak régi ellenfelek „számoltak le” egymással. A műsorvendégek – kampánycsend lévén személyükről hadd ne szóljunk ezúttal – valóban nem kímélték egymást, sem a nézőket, de még a műsorvezetőt sem. Kemény ellenfeleknek bizonyultak, akik szólamokon túl érvekkel is tudnak vitatkozni, akiknek elképzeléseik, kiállásuk van. Több mint másfél millióan nézték a B92-t ezen az estén az AGB Nilsen ügynökség szerint. Olja Bećković műsorvezető-szerkesztő egyébként is népszerű műsora idestova húsz éve tartja a vasárnap esti terminust, nyilvánvalóan a műsorvezető higgadt, eredendően kíváncsi, pártatlan, egyszóval: profi hozzáállása segítette ehhez a sajátos rekordhoz a szerbiai televíziózásban.
Az RTL Klub új napi sorozata, A gyanú árnyékában viszont nem a professzionalizmusra, épp ellenkezőleg a kereskedelmi televíziózásra egyre jellemzőbben, az amatőrökre épít. Hétfőn kezdték vetíteni, kora esti órákban, és amatőr szereplőkkel keltenek életre egyszerű, mégsem mindennapi, de valós történeteket, amelyben a csatorna közlése szerint „a dokumentum és a dráma egyszerre van jelen”. A kamera úgy követi az eseményeket, mintha egy valóságshow-t mutatnának, ám a műsor végéig kibogozódnak az összekuszált szálak, és bekövetkezik a happy end. Mert ugye, ez már csak így járja?
A tervek szerint A gyanú árnyékábanegyelőre a nyári szünet előtt lesz látható három hétig az RTL Klub képernyőjén, de hajó lesz a nézettség,ősszel újabb sorozat készül.Németországi mintára készült a műsor, és az első epizódok arról győztek meg, hogy a Mónika-féle kibeszélő show-k óhatatlanul vissza-visszatérnek a képernyőre, éppen csak új formát öltenek.
A sorozat tehát bizonyosan elnyeri mindazok tetszését, akik bírták a képtelen sztorikat, akik rá tudtak hangolódni a Sat1 délutáni történeteire vagy a valóságshow-kra. A kereskedelmi televíziózás egy új megnyilvánulási formája ez, bár ha jobban belegondolunk, semmi újdonság nincs benne. Minden elemét már láttuk valahol. Kérdés csak, elviseljük-e még a lehetetlen sztorikat, vagy még mindig vevők vagyunk rájuk?
