Három évvel ezelőtt készült az a figyelemre érdemes angol dokumentumfilm-sorozat, melyet a tervezés történetének szenteltek, olyan találmányokra összpontosítva, melyek – bármily furcsán hangzik is –, átalakították az ember életét, pedig csak úgy hívják őket, hogy szalagplomba vagy felszerelt konyha. A Viasat History tűzte műsorra az elmúlt hétvégén a sorozatot, bizonyosan nem utoljára, ismerve a tévécsatorna arculatát.
Kirby rendező és forgatókönyvíró azt bizonygatja, hogy a mai világ alapjában véve egy formatervezett világ, a tervezés pedig az ipari forradalom egyik előre nem látott mellékterméke volt. A sorozat érdekfeszítően bemutatja a tervezők első generációjának történetét, akik talán mit sem sejtve megalapozták a fogyasztói társadalom alapjait, a többet termelni kevesebbért elvét maguk elé tűzve. Az ünnepelt nevek, mint Wedgewood és William Morris mellett ide sorolhatók azok a névtelen tervezők is, akik „elkövették” az olyan prózai, mégis klasszikus terveket, mint az öntöttvas főzőedények vagy a birkanyíró gépek, vagyis az iparilag előállított tárgyak előfutárait. A többrészes sorozat nyomon követi a tervezés történetét a válságoktól sújtott 1920-as és 1930-as évtizedektől kezdődően, amikor az Egyesült Államokban Raymond Loewy és Henry Dreyfuss felfedezték és kihasználták az amerikai fogyasztók álmait és vágyait, és kidolgozták a tervezés piaci alapú megközelítését, amely a modern fogyasztói társadalom alapjává vált. A sorozat bemutatja azt is, amit nem tanítanak a művészeti iskolákban: amikor egy nemzet hadba vonul, a tervezők bizony a frontvonalban vannak, és szaktudásukkal jobb, hatékonyabb módszereket eszelnek ki az emberek meggyilkolásához.
A tervezés története még csak a második világégés után vált igazán dinamikussá és izgalmassá, gondoljunk csak a világmárkává nőtt svéd Ikeára, mely az ötvenes években tűzte ki maga elé az egyedi lakberendezési tárgykészítés zászlaját, és illesztette szorosan mellé a könnyen csomagolhatóság követelményét. Az 1970-es évek végétől szemlélve a vad kreativitás olyan robbanásszerű fejlődését láthatjuk, amely döntő hatást gyakorolt a formatervezők évtizedére a ’80-as és a ’90-es évek elején. Abban a korszakban, amikor Nagy-Britannia és Amerika tiszteletre méltó intézményeket liberalizált, a tervezők örömtüzeket gyújtottak a „modernista” szemlélet letűnése miatt, amely több mint ötven éven át uralkodott a gondolkodásukon. Ennek megnyilvánulása volt, hogy az akaratot szolgálták az igények helyett, és csatlakoztak a háttérbe szorított tervezők „kiskereskedelmi” fogyasztási szemléletű, hangoskodó kultúrájához, akik nagyobb szerepet akartak a modern élet alakításában. A tervezők döntő szerepet játszottak abban is, hogy a számítógép és a digitális technológia világot megváltoztató hatalma a tömegek számára is elérhető legyen a billentyűzetek, az egér és az „asztal” formatervezésével. És most, ahogy a tömegek étvágya egyre nő a különféle „cuccok” iránt, a tervezők újabbnál újabb ötletekkel állnak elő a fogyasztás fenntarthatósága érdekében.
A tervezés géniusza című sorozatról dióhéjban ennyit, magáról a tervezésről sokkal többet mondhatnánk, magam sem hittem egészen eddig a sorozatig. Mert észre sem vettem, noha a szemem előtt volt.
