Nézettség szempontjából az állami tévécsatornák aligha bánnák, ha folyamatosan foci Eb-k vagy legalábbis efféle sportrendezvények lennének, az utóbbi két hétben ugyanis rég látott magasságokba szökkentek a mutatók a szerb, a horvát és a magyar közmédiumokban egyaránt, mindazokban, melyek közvetítik a bajnokságot. Hogy mire képes a foci?
Íme: a 18–49 évesek korcsoportjában Magyarországon a múlt héten az MTV 14,6 százalékot jegyzett, amivel csaknem megháromszorozta az Eb előtti nézettségét. Más szóval: „normális” körülmények között gyakran csak 4-5 százalékra futja erejéből, ilyenkor még a Cool tévé is rendre megelőzi, nemhogy a nagyobb kereskedelmi csatornák. De mi lenne még, ha a magyar válogatott is ott lenne a kontinens legjobbjai között? Abban az esetben nem hiszem, hogy a Barátok közt vezetné a listát az összlakosság körében. A sorozat 1,44 millió fős nézősereggel képes a legjobb, tehát a vasárnap esti terminusban közvetített focimeccset is lekörözni. Harmadik helyen a Tények, majd a Jóban-rosszban, a Miami helyszínelők, A mentalista, a Fókusz, a Miről álmodik a lány?, a Napló és a Dr. Csont következik.
A néző biztosan érdeklődéssel olvasná, hogy például mennyien látták a Napjaink hétfői vagy két hónappal ezelőtti kiadását, hogy nézettebb-e a Jelen-Lét most, mint egy évvel ezelőtt, vagy hogy a Vajdasági Televízió 2-es csatornájának mekkora a közönsége, és mekkora az 1-esé. Merthogy nem mindegy. A potenciális nézőtábor aránya jelentősen eltér a nemzeti kisebbségi és a többségi csatornákra oszlott Vajdasági Televíziónál. Persze nem csupán ebben merül ki a különbség, de ez fokozottan érezhető a nagy események idején. A média szempontjából is erősen Belgrád-központú országunkban jószerével labdába sem rúghatnak a vajdaságiak. A foci-Eb nyújtotta médiakép is igen lesújtó. Bármennyire is keresem, nem találok egyetlen vajdasági újságírót sem Lengyelországban, sem Ukrajnában, pedig némi túlzással szólva az esemény itt zajlik a szomszédban. A tévéközvetítés joga, sőt kötelessége a közszolgálati csatornát illeti meg – ez természetes –, de hogy egyetlen vajdasági médiaház sem jutott el a tettek mezejére, az nem más, mint a saját szegénységi bizonyítványunk. Miközben mi el-el- – vagy ha úgy tetszik – le-lemaradunk a világ eseményeiről, addig a fővárosi sajtó éli amolyan gyeplő nélküli életét. Több tízezer eurót vagy dollárt képes fizetni egy-egy exkluzív vendég nem is mindig exkluzív vendégszerepléséért, óriási stúdiókat épít, halad a kor műszaki és egyéb kihívásainak megfelelően. Mindeközben az ország úgynevezett „fejlettebb” régiójában, Vajdaságban kullogunk, el-el- és le-lemaradva, a jó nézettséggel bíró, nagy pénzeket forgató tévécsatornák pedig oda se hederítenek, inkább mintha azon versengnének, hogy ki süllyed mélyebbre, kinek sikerül nagyobb nézettséget produkálnia, bármilyen áron. Ha erre gondolok, akkor inkább a foci. Akár minden nyáron, akár folyamatosan…
