Jelenlegi összetételében két éve működik a Magyar Nemzeti Tanács. Lovas Ildikóval, az MNT kulturális kérdésekkel megbízott tanácsosával hátrapillantottunk és előrenéztünk.
– Amikor elvállaltam, hogy művelődési tanácsos leszek, akkor az egyik legfontosabb feladatomnak azt tartottam, hogy elkészítem a kulturális stratégiát. Persze ehhez előkészületek kellettek, tervet kellett készíteni. Az a munka, ami megelőzte a kulturális stratégia létrejöttét – a kiemelt jelentőségű intézmények, rendezvények, díjak meghatározása – azért volt fontos, mert megszabta azokat az irányelveket, amelyek mentén a gondolkodásunk elindulhatott. A stratégia arra jó, hogy meghatározza azokat az irányokat, amelyek mederbe fogják és könnyebbé teszik a munkát. Mintegy 450 ezer adatot eredményező felmérést végeztünk el a stratégia elkészítéséhez. Ezt is komoly eredménynek tartom, ahogyan azt is, hogy elkészült a Vajdasági Magyar Kulturális Kalauz. Ez tulajdonképpen a kulturális hálónk összefoglalója, megmutatja, hogy mennyi minden történik Vajdaságban – mondta a jelenlegi összetételű MNT-ben kulturális kérdésekkel megbízott tanácsosként két évet töltő Lovas Ildikó, amikor az az elmúlt esztendők eredményeiről és a további tervekről beszélgettünk.
– Azzal szembesültem, hogy nincs olyan terület, ahol ne akadna tennivaló. Mi van például a művelődési házakkal? A jogviszonyokat illetően mi a helyzet a falusi magyarságnak az egyetlen helyével, ahol az emberek összejöhetnek, és rendezvényeket szervezhetnek? Ma már kimutatásunk van arról, hogy hol milyen jogviszonyok vannak, hol milyen lépéseket lehet, kell tenni. Ugyanilyen fontos terület az amatőr művelődési élet strukturális átalakítása, azaz a nagy rendezvényeink helyzetbe hozása, az anyagi háttér biztosítása, a jól működő belső egyensúly megteremtése. A Kőketáncon és a Gyöngyösbokrétán például az MNT biztosította a pénzt a zenekarok számára. A néptáncoktatás kiemelt program lett, és olyan helyzetet kívánunk teremteni az amatőr művelődési egyesületek számára, hogy az egyesületen belül dolgozhassanak néptáncoktatójuk. Az amatőr és diákszínjátszás terén is olyan terveink vannak, amelyek előrehaladást eredményezhetnek.
Úgy gondolom, a vajdasági magyar művelődési élet két, egyformán fontos lábon áll: a hivatásos és az amatőr szférán. A professzionális szférában is voltak égető gondok. Mondok egy példát. Nincs vajdasági magyar képzőművészeti kiállításunk. De lesz. A szabadkai Városi Múzeum tetőterében már elkezdődött ennek a megvalósítása. Ugyanígy szeretném, ha kortárs vajdasági magyar képzőművészeti gyűjteményt hozhatnánk létre Zentán. Ehhez már a helyet is megtaláltuk, s ha a helyi önkormányzat is nyitottá válik arra, hogy közösen megvalósítsuk az elképzelést, akkor elkezdünk dolgozni rajta. Az örökségünk bemutatása nagyon fontos feladat, kulcskérdés, hogy láthatóvá tudjuk-e tenni. Ezen a téren még rengeteg tennivalónk van. A digitalizálás folyamata is megkerülhetetlen. A hagyatékainkkal is foglalkoznunk kell. Amikor feltérképezzük például a szülőházakat, sírhelyeket, emlékhelyeket, akkor abból kiadványt kell létrehoznunk, amit el kell juttatnunk az iskolákba és az utazási irodákba.
A professzionális szférában például az is fontos volt, hogy megteremtsük a feltételeket a Tanyaszínház bánáti turnéjához és színházaink tájolási programjához. Életre hívtunk egy regény- és novellapályázatot. A kreatív, szellemi munkát is ugyanolyan fontos segíteni, mint az örökséget megőrizni.
Ősztől elkezdjük a következő két évre vonatkozó tevékenységeket megtervezni: többek között a digitalizálás pályára állítását, a most folyó programok befejezését, a hagyatékok felmérését és a kiadvány létrehozását – hallottuk a tanácsostól.
