Gondolom, sokan vételezik olvasóink közül a Duna Televízió nagyvilágnak szánt Duna World csatornáját. Akárcsak az anyacsatorna, ez is bővelkedik figyelemreméltó ismeretterjesztő műsorokban. A száműzött magyar irodalom sorozatra hívták fel a napokban a figyelmemet. Nem véletlenül. A szerda esténként sugárzott, mindössze 25 perces műsorral lehet egyet nem érteni, mégis olyan, csaknem tabutémákat bolygat meg, amelyekre okvetlenül érdemes odafigyelni.
„Az egypárti kommunista diktatúra kezdete után, az irodalomtankönyvekből és a magyarórákról tudatosan kihagyták mindazokat az igen jelentős írókat, költőket, akiknek az életműve nem volt alkalmas arra, hogy a meghirdetett kommunista ideológia, valamint az osztályharc eszközévé váljon. Sorozatunkban ilyen művekből mutatunk be válogatott részleteket, ismert színészek tolmácsolásában” – ígérték a sorozat készítői: Jaksi Kornél rendező és Takaró Mihály műsorvezető. Magyarán a feledésre ítélt, sok esetben rég elfelejtett írókról, költőkről beszélnek nekünk. A múlt héten például Herczeg Ferencről, a verseci származású írófejedelemről tudhattunk meg sokunk számára ismeretlen, elhallgatott, takargatott részleteket. A bánáti német családból származó író történelmi regényeit egyesek remekműveknek nevezik, s az is megtörténhet, hogy feloldódik a második világháború körüli eszmék miatt kegyvesztett író „tilalma”. Minden elképzelhető. Éppen vele történt meg, hogy az állami kitüntetések, sőt a Nobel-ajánlás után száműzte az irodalmi kánon, húsz év múltán pedig szinte törlődött a köztudatból, a könyvtárak kiiktatták a műveit, a folyóiratok elfelejtették, kikopott az emlékezetből... Ha ez megtörtént, akkor most miért ne fordulhatna meg a kocka, miért ne fedezhetné fel újra az olvasó? Mint ahogyan Tormay Cécile-t, a hihetetlen pontossággal és finomsággal alkotó, korára nem jellemző szexuális szabadsággal élő írónőt, vagy Gyóni Gézát, Szabó Dezsőt, Nagy Imrét, Dsida Jenőt, Várnai Zsenit, Szép Ernőt, Nadányi Zoltánt, és akkor hol vannak még az elszakított vagy emigráns magyar irodalom képviselői?
Egy sajátos irodalmi hagyatékot igyekszik holtából feléleszteni ez a sorozat. Ehhez foghatót kedd esténként láthatunk ugyanezen a csatornán (Duna World) a Hagyatékban. Vesszőfonala azonban nem az irodalom, hanem egy másfajta kulturális hagyaték, a műemlék. Ahogyan az e heti adásban Böjte Csaba népszerű ferences szerzetes lényegre törően megfogalmazta: nemcsak árva gyerekek vannak, hanem árva épületek, műemlékek is. Böjte atya ezért lehetőségei szerint felvásárolja az elhagyatott erdélyi épületeket, felújítja, megőrzi, belakja őket védenceivel. Létezésünk tanúságtételei ezek a gyakran 700–800 éves műemlékek, bizonyítékai annak, hogy voltunk, és vagyunk. Ahhoz, hogy legyünk is, tenni kell a megmentésükért. A határon túl is. Mint hallani, Böjte atyához hasonlóan a magyar kormány is felismerte ennek fontosságát.
