– Abban a pillanatban a néma csend volt a legerősebb visszajelzés – vallotta lapunknak adott interjújában az idei Dombos Fest nyitónapjának estéjén adott koncertje előtti percekben Harcsa Veronika. Az énekes, dalszerző másodszor járt a Dombos Festen. Két évvel ezelőtt hallgatóként, nézőként szerzett a számára különleges, pozitív hangulatú, löszfallal zárt térben szervezett fesztivál során személyes élményeket, az idén Kishegyesre érkező közönségének pedig immár előadóként nyújtott – többek között József Attila-interpretációval is – maradandó élményeket. A Harcsa Veronika Quartet a Dombos Festen ezúttal József Attilától az Ülni, állni, ölni, halni című vers feldolgozását adta közre, amely a 2011 májusában megjelent negyedik, Lámpafény című lemezükön található. Erről az albumról, amelyiken a zenekar 20. századi magyar költők verseit dolgozta fel, a kishegyesi koncert közönsége az említett József Attila-versen kívül Nemes Nagy Ágnes-, Kassák Lajos- és Karinthy Frigyes-költemények feldolgozásait fogadhatta be.
– Kvartettemmel alapvetően akusztikus megközelítésű dzsesszzenét játszunk, de én nemcsak dzsesszt hallgatok. Például sok olyan popba hajló előadó is van, akit nagyon szeretek. Ez a dalaimon is érződik, megtalálható bennük sok pop-elem. Nem dzsesszstandardokat játszunk, hanem saját, általam írt angol nyelvű dalokat. Kishegyesre a második és harmadik lemezünkön található, angol nyelvű szerzeményekből hoztunk dalokat, de szerepel a mai repertoáron egy feldolgozás is, továbbá magyar nyelvű költészeti remekek feldolgozásai – fejtette ki az énekesnő.
Harcsa Veronika jövőbeli terveiről is beszámolt lapunknak:
– Jelenleg két lemezen dolgozom. A Bin-Jip nevű kísérleti elektronikus projekttel 2010-ben jelent meg az első lemezünk, most a másodikon dolgozunk. Néhány hónappal ezelőtt Gyémánt Bálint gitárossal, aki rendszeresen, például ma is fellép kvartettünkkel, alakítottunk egy duót, amelynek jelenleg írunk dalokat. Nagy változás következik be a közeljövőben az életemben, ugyanis felvettek a brüsszeli konzervatórium jazz tanszékének két éves master-képzésére. Októbertől tehát két évig a bázisom Brüsszelben lesz. Az ottani képzéstől, a tanáromtól fontos ismereteket, benyomásokat várok, de biztosan sokat fog jelenteni számomra a környezetváltozás is. Remélem, pozitívan fog hatni rám, hogy ott-tartózkodásom idején mélyebben bele tudom majd ásni magam a nyugat-európai jazzbe.
