– Az adott diákok jogai sérültek meg, s mivel egyéni jogsértésről van szó, kizárólag olyan lépéseket tudunk tenni, amire meghatalmazást kapunk az érintett diákoktól – nyilatkozta lapunknak dr. Korhecz Tamás, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke, amikor arról kérdeztük, milyen lépéseket tesz az MNT, miután négy felvételizőnek a Jogi Karon történt felvételi ügyben benyújtott óvását elutasították.
– Már többen is jelezték, hogy nem kívánják annyiban hagyni, s valamilyen jogorvoslattal élni fognak. Több jogi lehetőség van erre. A dékánnak a kifogást elutasító határozata a közigazgatási eljárásról szóló törvény alapján olyan egyedi aktusnak számít, amelynek a bírósági felülvizsgálatát kérelmezni lehet. Közigazgatási perben támadható meg a dékáni határozat, amennyiben ezt kézhez kapják a hallgatók. Az ombudsmanokon keresztül is megvalósítható jogvédelem. Tekintettel arra, hogy kisebbségi, szerzett jog sérült meg, akár a köztársasági jogvédő, akár az esélyegyenlőségi biztos, akár a tartományi ombudsman előtt is elindítható ez a jogorvoslati eljárás. Ezenkívül minden jogorvoslati eszköz kihasználása után alkotmányjogi panasszal alkotmánybíróság előtt is megtámadható ez az egyedi aktus. Ezek után még az európai emberjogi egyezmény alapján – tekintettel arra, hogy itt felmerül a diszkrimináció gyanúja – a strasbourgi bíróság előtt is eljárást lehet indítani. Miután egyeztetünk az érdekelt hallgatókkal, megnézzük, hogy melyek azok az eljárások, amelyeket érdemes elindítani. Elvállalhatjuk a hallgatók képviseletét is, amennyiben meghatalmaznak bennünket, hogy képviseljük őket ezekben az eljárásokban. Ekkor az MNT közvetlenül is részt vesz ezekben az eljárásokban. Ha ez így történik, akkor mi fogjuk – a hallgatók meghatalmazása alapján – elindítani az eljárásokat – mondta Korhecz, aki arról is beszámolt, hogy voltak előjelei annak, hogy jogsértés következhet be.
– Júniusban jelent meg a pályázat, és akkor lehetett olyan félinformációhoz jutni, hogy talán anyanyelvből nem szervezik meg a felvételit magyar nyelven. Amikor erről tudomást szereztünk, akkor fordultunk információért az egyetemhez és a tartományi oktatási titkársághoz. A tartományi titkárság megtette az összes szükséges intézkedést, és írásban utasította az egyetemet, hogy az előző évek gyakorlatához híven a magyar tannyelven végzett középiskolások számára magyarból szervezze meg a felvételit. Az utasítást megkapta a dékán, aki arról értesítette a tartományi titkárt, hogy az utasítás szerint jár el. Mi ezzel az információval rendelkeztünk. És a felvételire való jelentkezéskor sem mondott az egyetem mást, nem mondta azt, hogy szerb nyelvből lesz a magyarok számára a felvételi. Amikor megtörtént a felvételi, akkor szembesült mindenki azzal, hogy az utasítás, a jogszabály, az ígéretek ellenére ugyan magyarul, de szerb nyelv és irodalomból felvételiztek. Tehát nem aludtunk el, nem kerülte el a figyelmünket semmilyen felhívás erre vonatkozóan, semmilyen tájékoztatást nem adott ki a kar, miszerint felszámolja az eddigi gyakorlatát. De egy ilyen tájékoztatásnak is csak akkor lett volna értelme, ha korábban megteszik, mert ha júniusban tájékoztatnak arról, hogy mégis szerb nyelv és irodalomból kell készülni, akkor egy magyar ember több száz tételes kérdésekből nem tud felkészülni egy hét alatt, de három hét alatt sem. Tehát alkalmat sem biztosítottak arra, hogy akik esetleg felvállalják, hogy szerb nyelv és irodalomból készülnek fel, megtehessék ezt – hallottuk az elnöktől.
