A tévé képernyőjének, és számos főzőcskés műsornak hála, divat lett a főzés. Nemhogy műsorok, újságok sokasága bizonyítja ezt, hanem tanfolyamokat, elméleti képzéseket szerveznek jó pénzért. A főzés, az evés, ezenkívül a bor, a jó nedű előkelő társalgási téma, és aki nem ért hozzá, az bizony lemaradt.
A társadalomkutatók valóságos üzletágról beszélnek, és foodpornónak (élelempornó/kajapornó) nevezik azt az üzletágat, amely a gasztronómiára épül – a tévés főzőműsorok is ide tartoznak –, és arra a jelenségre utal, amely a családtagok, barátok, és főleg üzleti partnerek lenyűgözésére szolgál a tökélyre vitt kulináris ismeretekkel, és persze egy-egy konkrét, ízében és látványában is kifogástalan ebéddel, vacsorával. Ezért a tudásért – olykor pusztán azért, hogy beszélgetni tudjon róla az illető – sokan komolyabb összegeket is hajlandók áldozni.
Vitathatatlan, hogy a kereskedelmi tévék műsorainak is köszönhető a gasztrobiznisz felfutása, merthogy sikerült show-t csinálni a főzésből, de a főzőcskés műsorok nemcsak ezeken a csatornákon jelentkeznek, rég betörtek az állami tévécsatornákra is. De, ez sem minden. Főzésnek szentelt önálló tévécsatornák jelentek meg, mint pl. egyes kábelszolgáltatóknak köszönhetően a 24 Kitchen, a neves holland mesterszakáccsal, Rudolph van Veennel. Tehát nemcsak a nemzetközileg ismert Jamie Oliverre, Gordon Ramsay-re vagy Nigella Lawsonra kell gondolni, ha azt mondjuk divatos főzni, hanem a „kis” nyelvterületek „főszakácsaira” is, akiknek köszönhetően mintha tényleg változatosabban főznénk, többféle fűszert ismernénk, hiszen a virágoskertünkben is egyre fontosabb helyet kapnak a friss fűszerek, idegen égtájak ízeit, keverékeit fogadjuk el… Rudolphtól sok konyhatitkot ellestem már, de népszerűségéhez bizonyosan nem volt elegendő a főzés tudománya, ehhez közvetlen stílusára, szimpatikus megjelenésére is szükség volt.
Ezenkívül a főzés, a konyha népszerűsége talán annak a jelenségnek is betudható, hogy a konyha már nem kizárólag a szebbik nem kisajátított felségterülete, a férfiak a konyhában is fölényre tettek szert. Legalábbis a kamerák előtt. A híres konyhafőnökök többsége férfi, és egyre természetesebb, ha a baráti összejöveteleken épp ők szorgoskodnak a tűzhely körül. Vannak közöttük valóságos ízvadászok, akik professzionális felszereléseket használnak, hajlandók áldozni a megfelelő alapanyagokra, sőt az igazán tehetősek saját maguk próbálkoznak az alapanyag előállításával is. Feltűnésre és elismerésre vágynak. Kell-e ehhez jobb médium a tévénél?
