Karikó Sándor
– A család az iskolára, az iskola a családra, mindkettő a médiára is, a média a politikára, és a politika is másra hárítja a nevelés felelősségét. Így történt meg, hogy ma már egyszerűen nincs gazdája a nevelésnek, ebből pedig csak rossz dolgok születhetnek.
Hiába vallotta Nietzsche, hogy „eljön egy olyan kor, amikor a nevelés és csak a nevelés fog megnyilvánulni”, én ebben nem hiszek. Nem hiszem, hogy lesz olyan kor, amikor az embert csakis a nevelés fogja alakítani, hiszen vannak más tényezők, mint a pénz, a politika... Egyébként is, manapság Közép-Kelet-Európában társadalmi alulértékelési állapotba süllyedt a nevelés – hallhattuk dr. Karikó Sándor – a XVI. Szabadkai Nyári Akadémián megtartott – előadásában.
A nevelésfilozófia kérdéseivel is foglalkozó szakember arra is felhívta a figyelmet, hogy a nevelést nem azonosíthatjuk sem a tanítással, sem a szocializációval, sem az idomítással.
– Sokan azt hiszik, hogy azzal, hogy tanítanak, már nevelnek is, szóval elég csak tanítaniuk. Mert hát tanítani kényelmesebb, mint nevelni, így sokan úgymond lerendezik a nevelés kérdését azzal, hogy iskolába íratják a gyereküket, de a tanárok is rosszul gondolják, hogy a puszta ismeretátadással már nevelnek is – mondta az előadó, aki végül filozófusok különböző gondolatai és irodalmi példák mentén jutott el a megfogalmazásig: a nevelés nem más, mint a jóra serkentés, a jóravalóság elérésére való törekvés.
